Az ember azért olyan csodálatos lény, mert képes beszélni. Tudom, másoknak ez nem annyira különleges, mert megszülettek, és aztán egyszer csak azon kapták magukat, hogy tudnak beszélni. Nekem ezt tanulnom kellett.
Ha már belecsöppentetek a dolgozó nők világába, bizonyára képben vagytok a hivatalos e-mail írásával is. Azonban vannak olyan szavak, amiket egy felnőtt nő már szkippel az irodai levelekből.
Emlékeztek még a jó kis MSN-es időszakra? Rohantunk haza a suliból, hogy aztán otthonról tudjunk dumálni a barátainkkal, nem számított, hogy percekkel azelőtt váltunk szét. Megannyi fura szmájli, animáció és társai boldogítottak minket ebben az időszakban. Annyi rövidítést használtunk, hogy ha édesanyáink bele akartak volna olvasni a naplózott beszélgetésekbe – igen, mert még naplóztuk is nagy részét, hogy később legyen min röhögni –, akkor nem sokat értett volna az egészből.
Mindannyian másfelől jövünk, éppen ezért másféle emberek vagyunk, így különböző módon kommunikálunk. Attól, hogy mi, VOUS-lányok mind magyarul csacsogunk, nem biztos, hogy mindig értjük is egymást. Amikor Debrecen mellől felköltöztem a fővárosba, már a suli első napján viccesen beszóltak egy kifejezés miatt, mert nem tudták azt értelmezni. Lássuk, mi az, amit arrafelé értenek, de az ország nagy részén nem!