Ünnepel a Gáspár család! Ketten is új szakmát szereztek – fotók
Gáspár Evelin maga jelentette be, milyen boldogság érte őt és Beát.
Nem vagyunk angyalok: az escort-, a testépítő és a tetoválólány
Vannak, akik bevállalják a szakmájukat, és vannak, akik eltitkolják. Vagy azért, mert szégyellik, vagy mert tudják, sokan megszólnák érte, vagy mert jobb, ha a környezetükben élők nincsenek tisztában azzal, mivel is foglalkoznak. Ez az ő döntésük, ettől még a munkájukra szükség van, a hobbijaikra pedig nekik van szükségük. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nap mint nap elvégzik a feladatukat, legyen az egy látványos rúdon táncolás vagy egyéb szórakoztatása a férfiaknak, esetleg heti többszöri testedzés. És vannak olyan nők is, akik bár nem ennyire megosztó szakmában jeleskednek, mégis – velük szemben – sokan nemtetszésüket nyilvánítják ki. De miért? Mert nem feltétlenül női munkát vagy hobbit űznek? Vagy mert nem angyalok?
Hihetetlen, de igaz! Léteznek olyan szakmák, amikről eddig fogalmunk sem volt. Az meg, hogy ezekért pénzt kapnak emberek, még abszurdabb.
„Az ügyesség, az érdeklődés és az elszántság a lényeg, mert akkor senki sem tud megállítani” – Nők férfias szakmával
Volt olyan időszak, amikor azt gondoltam, sportújságíró szeretnék lenni. Amikor aztán a felvételin az egyik kommunikációs nagyágyú megkérdezte, belegondoltam-e abba, hogy majd hóban-fagyban ott kell állnom a Megye III. meccsen, hogy tudósítsak a helyi lapnak, elbizonytalanodtam. Valószínűleg nem az volt az én utam. Most, hogy ez eszembe jutott, inkább azon gondolkozom, vajon ugyanezt kérdezte-e a felvételiztető a sportújságírói karrierre vágyó srácoktól is. Vagy nekik természetes, hogy mivel jár egy adott munka? Vajon azok a nők, akik katonának, autószerelőnek, mérnöknek, kamionsofőrnek, hegesztőszakembernek tanulnak, milyen kérdéseket kapnak? Milyen előítéletekkel kell szembenézniük? Miért tartunk még mindig ott, hogy egy szakma férfias vagy nőies?
Miért fogadja el egy pszichológus a fertőzött vízből főzött kávét? – Pető Csilla katasztrófapszichológussal beszélgettünk
Súlyos krízishelyzetekben szembesülünk azzal a legkeményebben, hogy nem vagyunk sebezhetetlenek, és nem tudjuk irányítani az életünk minden egyes mozzanatát. A hazai katasztrófalélektan születéséről, szakmai kihívásokról és egy ökörsütés jelentőségéről beszélgettem Pető Csilla szakpszichológussal.
„Úgy éreztem, nőként kétszer annyit kell letenni az asztalra” – Interjú Holánszki Réka asztalossal
Meglehetősen hosszú utat tett meg az asztalos szakmáig Holánszki Réka. Francia–kulturális antropológia szakon végzett, hat évet húzott le a multik világában, majd az irodai munkából kiábrándulva fordult az asztalos szakma felé. Ma már három hónapja erősíti a Technika #1 közösségi faműhely csapatát.
„A körömlakkok érdekelnek meg a fegyverek” – Nők, akik férfias terepen érvényesülnek
Minden, amit a patchwork-karrierről tudnotok kell
Emlékeztek még, mikor a szüleitek feltették azt a kérdést nektek, hogy mik lesztek, ha nagyok lesztek? Annyira tudtuk akkor sorolni: tündérkirálylány, tanító néni, doktor néni, űrhajós, gitáros a zenekarban. Aztán később ez a kérdés egyre nagyobb súllyal nehezedett rátok, azzal a súllyal, hogy ideje eldöntenetek, mivel akartok foglalkozni egész életetekben.
