Minden gólyát a szakdolgozattal riogatnak, akik ezt persze rendszerint nem veszik komolyan, hiszen még annyira távolinak tűnik, és amúgy is az új élethelyzet felett érzett eufória tompít minden aggodalmat.

Szerencsére én már túl vagyok a szakdogán, de élénken él még bennem ennek a borzalmas időszaknak az emléke. Most, hogy újra itt a leadások ideje, több ismerősöm is van, akihez hozzá se lehet szólni, mert ha épp nem a gépén pötyög, akkor fontos kérdéseken rágódik. Ugye nektek is ismerősek a következő gondolatok?

A szakdolgozat megírását néha az influenzához tudnám hasonlítani. Megjelenik az életetekben, és ledönt a lábatokról. Csak rá tudtok gondolni, szenvedtek tőle, mert nem tudtok szabadulni addig, míg le nem adjátok. Szerintetek is?

A szakdolgozat megírása a legtöbb egyetemista életében kritikus pont. Bár van, aki lazán átvészeli, mások minden egyes betűért megszenvednek. Így érezte Kinga is, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Palchuber Kinga történetét olvashatjátok.

Több száz egyetemi és főiskolai hallgatót értesítettek arról, hogy fizesse vissza az állami ösztöndíjat, mert nem szerezte meg időben a diplomáját. A visszafizetendő összeg akár milliós is lehet, szóval gondoljátok át, érdemes-e halogatni a nyelvvizsga megszerzését vagy a szakdoga megírását.