Még máig sem sikerült megszoknom a gondolatot, hogy gyerekkoromban áldozat voltam és semmilyen segítséget nem kaptam. Elhittem, hogy megérdemlem, és csak akkor tűnt fel, hogy az egész nem volt rendben, amikor már rég túl voltam ezen az életszakaszon.

Semmi joga nem volt megütni az egyetlen fiamat. Még akkor sem, ha kiprovokálta. Mit képzel magáról?

Én abban a kiváltságban részesültem, hogy van családom, aki felnevelt és mind a mai napig képes biztos hátteret nyújtani nekem, amiért örökké hálás leszek. Ellenben nincs mindenki ilyen szerencsés helyzetben. Sok gyermek szegénységben nő fel, úgy, hogy napokig nincs mit ennie. Nem tanulnak meg szocializálódni, nem látnak maguk előtt felnőtt példát, akire felnézhetnének, hisz elhagyták őket. A hétköznapok angyalai azok az emberek, akik úgy döntenek, hogy magukhoz veszik ezeket a gyerekeket, és addig nevelik őket, amíg tehetik. Ilyen angyal az édesanyám is, aki tulajdonképpen nevelőszülő.