Ha a nagyiékra néztem, mindig boldogság járt át, annyira szerették egymást. Én is arra vágytam, ami nekik van: egy csodás házasságra.
A nagypapa nagy gondossággal ment ki a kertjébe, hogy a háború utáni hazatérésének emlékére ültessen egy diófát – írja Boglárka, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Egyed-Husti Boglárka novelláját olvashatjátok.
Biztosan láttatok már fiatalkori képet a nagypapátokról, és abban is biztos vagyok, hogy nagyon helyesnek találtátok. Valami lehetett az 1950-es években a levegőben, ugyanis az akkor fiatalságukat élő férfiak határozottan dögösek.
A karácsonyi ajándékok értékét sosem az árcédula határozza meg, hiszen jobban tudunk örülni egy szívből készült rajznak, mint egy drága étkészletnek. Az alábbi történet pedig csak még inkább bebizonyítja, hogy ezt a gyerekek is tudják!
Egy nagypapában és 11 hónapos unokájában több közös van, mint gondolnátok – mindketten az életükért küzdenek. A szívmelengető fotó, ami róluk készült, nemcsak azt mutatja meg, milyen szoros kötelék van közöttük, hanem azt is, hogy milyen nagy harcosok.