„Beköszöntött a tavasz” – így nevezzük a barátnőimmel a pirosbetűs napokat, hiszen épp azt az áradást hozza, amit a márciusi plusz fokok: a hegyekről, dombokról elemi erővel csorog le ilyenkor az olvadt hó, bő vizű kis patakokat formálva a völgyekben. Meg persze azért is, mert szemérmesek vagyunk, nehezen beszélünk a menstruációról.
Az alapból elviselhetetlen nők – köztük én is – még elviselhetetlenebbé válnak. Havonta egyszer a testünk szeret emlékeztetni minket arra, hogy lehet majd gyerekünk. Éljen! Csak miért 12 éves korunktól kezdve? A nők életében a menstruáció egyenlő a teljes idegbajjal, amikor olyan érzelmi hullámvölgyön utazunk, amit férfi soha nem érthet meg.
Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy a menstruáció nem könnyíti meg a nők életét. Azt viszont tudtátok, hogy többféle ciklus is létezik, ezek pedig sokat elárulnak az egészségi állapototokról? Ha nem, következzen a felvilágosító óra!
Lilla történetét Kitti meséli el nekünk, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Kovács Kitti cikkét olvashatjátok, aki mindig is szerette a valós sztorikat, a csodákat, a sorsszerű dolgokat. Számos történetből merített már erőt, ez is pont egy ilyen lesz: amikor azt hiszed a világ darabokra hullik körülötted, igazából pont egy újat teremt neked. Szóval ugrani kell, mert ott van a védőháló, csak még nem látod.
Nem csak most, a történelem során is minden nőnek el kellett fogadni a szomorú tényt: menstruálunk. Igen, ők is ugyanúgy végigszenvedtek havonta egy hetet, amikor valószínűleg ugyanúgy görcsölt a hasuk, ugyanúgy érzékenyebbek voltak, és ugyanúgy arra vágytak, hogy a világ összes édességét felfalhassák. A különbség csak az, hogy 100 éve például még nem létezett tampon...
A menstruáció nem minden nő számára ugyanolyan. Vannak, akiknek nagyon megterhelő ez az időszak, van, aki könnyebben vészeli át azt a pár napot. De nem árt tudni, mi az, amit semiképpen ne csináljatok a menstruáció alatt.
Bizonyára ti is gondolkoztatok már azon, hogy az utcán élő emberek hogyan oldják meg a mindennapi higiéniát. Nos, sajnos nehézkesen. Ez pedig egy hajléktalan nőre hatványozottan igaz.
A menstruációt egyetlen nő sem éli át szívesen, a pasik meg titokban örülnek, hogy nekik nem kell ezzel a havi rendszerességű kellemetlenséggel megküzdeniük. Mi, nők azért már hozzászoktunk valamennyire, jó a tűrőképességünk, magas a fájdalomküszöbünk, bár egy ponton túl azért ez nem olyan jó tulajdonság.