Imádjuk, amikor egy-egy eseményen feltűnnek Vilmos herceg és Katalin hercegné gyerekei – annyira természetesen és aranyosan jelennek meg a kamerák előtt, hogy egyszerűen nem tudjuk megállni, hogy megnézzük a róluk készült cuki felvételeket.

Korábban szentül meg voltam róla győződve, hogy nem vagyok én királylány. Ma már ott tartok, hogy nem csak nagyítóval kell keresnem a bizonyítékokat arra, hogy – akár szeretném, akár nem – bizony királylány vagyok, ami egyszerre elkeserített, megdöbbentett, és arra késztetett, hogy vállaljam a dolgot. Mivel nem szerettem volna a felfedezésemmel magamra maradni, így megkértem a VOUS-lányokat, keressenek bizonyítékot arra, hogy ők is kékvérűek valójában.

A macskák igazán fenséges állatok, nem hiába viselkednek úgy, mintha ők uralnák a világot. De képzeljétek, most találtam egy olyan cicát, akire bátran mondhatjuk: igazi királylány!

A legtöbb európai és észak-amerikai óvodában mindennapos tevékenység a rajzolás, de sok alsós füzetében is, a betűgyakorlások mellett, még ott szerepelnek a színes, életteli képek.

Mese mára. Volt egyszer egy királyasszony. Húsz éve élt boldogan férjével, a királlyal. Gondolta is magában, hát ez nagyon király. Éldegélünk nagy nyugiban, semmi stressz, izgalom, mellé biztos családi háttér, meg az anyagiak. Nagy mázlista vagyok ám. Így ment ez éveken át. Csakhogy a király egy nap megbotlott.