A gyerekek többsége egészen kicsi, 1-2 éves korától szeret rajzolni, és képességeik évről évre látványosan fejlődnek: a baba élvezi, hogy a ceruza nyomot hagy a papíron, és mindenféle jelentés nélkül firkál, aztán ezek a rajzok egyre szerkesztettebbek lesznek, ahogy fejlődik a gyermek idegrendszere és finommotoros képességei.
A szeretet rajzai
Hároméves kor körül megjelenik az ábrázolás szándéka, habár a felnőttek számára ez sokszor még nem egészen érthető, hogy lehet ez a fura krumpli egy kutya. Öt-hétévesen már egyre kevesebb a technikai nehézség, a gyermek érdeklődik a dolgok realitása iránt, és már nemcsak alakokat, de a köztük lévő viszonyt is ábrázolja, például hogy anyu fogja apu kezét. A kisiskolások rajzai tele vannak érzelemmel és vágyakkal, lehetnek zsúfoltak, aránytalanok, azonban tízéves korra eltűnnek ezek a jellegzetességek.
A gyermek azt szeretné rajzolni, amit lát, és ahogy látja: térben, strukturáltan, minél szebben.
Miért torpan meg a rajzfejlődés?
És ezután hova tovább? Lehet, hogy már elgondolkoztatok rajta, miért nem rajzoltok ügyesebben, mint a 10 éves unokahúgotok, miért állt meg a rajzfejlődésetek, ami gyermekkorotokban még olyan rohamos volt?
Az egyszerű válasz erre az, hogy azért, mert nem gyakoroltatok.
Miért várjátok, hogy fejlődjetek, ha ma már nem a mindennapjaitok része a rajzolás? Akiknél megmaradt a rajzolás szeretete, azok gyakorolták, továbbfejlesztették, esetleg grafikus iskolába mentek, és akár a VOUS cikkeknél is láthattátok, milyen mesés illusztrációkat tudnak készíteni grafikusaink.
Akik viszont nem gyakoroltak tovább, azok ma úgy rajzolják a királylányt, házat, dombot meg a fát, ahogy gyerekként azt „abbahagyták”. Nézzétek csak szerkesztőink bájos rajzait!
A kézügyesség fejlődése elengedhetetlen
Azonban a tudományos válasz ennél bonyolultabb, és ennek megfejtéséhez meg kell ismernetek azt is, mit jelent a gyermekek számára ez a tevékenység. A rajzolásnak három fő tényezője van: a kézügyesség, a kognitív sémák differenciálódása, valamint az elaborációs képesség. A kézügyesség a gyerekek idegrendszerének fejlődésével párhuzamosan fejlődik: egyre összehangoltabb lesz a szem és a kéz működése, egyre finomabb vonalakat tudnak húzni – ez tulajdonképpen egy genetikai program alapján fut, amely megérésével képesek lesznek írni is megtanulni.
A kognitív sémák differenciálódása úgy fejlődik, ahogy fedezik fel a környezetüket, megismerik a világ dolgait – rajzaik egyre kifinomultabbak és részletesebbek lesznek. Az elaborációs képesség pedig azt jelenti, hogy akárcsak a játéknak vagy a mesének, a rajzolásnak is fontos pszichológiai funkciója van.
Segít a gyermekeknek feldolgozni az őket ért ingereket, megérteni a számukra kellemes vagy kellemetlen élményeket.
Az elaborációs képesség gyermekkorban alakul ki, a gyermek a belső képek segítségével dolgozza fel feszültségeit és vágyait – ezt tekinthetjük egy belső „mozinak” is, az élmények képi feldolgozásának.
„Szavakkal rajzolunk”
Azonban a tinédzserkor elején már elkezd kialakulni egy másfajta elaborációs rendszer a verbális kommunikáció fejlődésével.
A gyermekek egyre inkább képesek kifejezni magukat a szavakon keresztül, és kifejlődik a metakogníciós képességük is, azaz el tudnak kezdeni gondolkodni önmagukról,a kapcsolataikról, a környezetükről – így már nincsen feltétlenül szükségük rajzaikon keresztül kifejezni magukat. Ez felnőttkorban is így van, a problémáitokat más utakon oldjátok meg, a feszültséget ezer más módon le tudjátok vezetni, nem fordultok feltétlenül a színes ceruzához. (Bár a felnőtt színezők most virágkorukat élik!) Ugyan a rajzolás a ti számotokra is lehet alkotótevékenység, ahol megmutathatjátok művészi oldalatokat, azonban lehet, hogy ezt más területen élitek meg: ízekkel kísérleteztek a konyhában, vagy az öltözködésen keresztül fejezitek ki magatokat, írtok, táncoltok, vagy lakberendeztek. És persze rajzolhattok, festhettek is!
Színezd békésre magad!
Fejleszthetitek a kézügyességeteket, és mellette remek relaxálási lehetőség a felnőtt színező. Ezt nektek készítettük!
