Én voltam az, aki más gyerekeket szekált – Milyen ember lettem?
Szerethetünk-e egy olyan gyereket, aki folyamatosan bántja a társait? Vagy ami talán ennél is fontosabb: milyen felnőtt válhat egy másokat kiközösítő, megszégyenítő gyerekből?
Én voltam a büdös gyerek, akivel senki se játszott
A gyermekkorban elszenvedett traumák nagy hatással vannak egy fejlődésben lévő gyermek személyiségére. Azok, akik kiközösítésben szenvedtek, még felnőttkorukban is magukkal hordozhatják be nem gyógyult sebeiket. A mai napig hallom a gúnyos megjegyzéseket az emlékeimben…
Kétlem, hogy létezik olyan ember a földön, akit kisgyerekként, akár az oviban, akár az általános iskolában ne közösítettek volna ki legalább egyszer. Vagy ne kapott volna gúnyolódó beszólásokat az osztálytársaktól. Sajnos a gyerekek néha nagyon gonoszak tudnak lenni, és ez akár az egész életünkre kihatással lehet.
A kiközösítés nem csak az iskola színterein létezik. Munkahelyen, az egyetemen éppen úgy találkozhattok ezzel az egyáltalán nem pozitív jelenséggel. Klikkesedés mindenhol van, a munka világában talán kissé finomabban űzik ezt a sportot, jobban megy a sunyi fúrás, az egymás háta mögötti pletykálkodás, kibeszélés.
Ha tesiórán titeket is utolsóként választottak be a csapatba, ez a cikk nektek szól
Utolsó. Szerintem ez a szó rengeteg érzést és jelentést hordoz magában. Minden csak attól függ, milyen szót és gondolatot tesztek mellé. Mert az utolsó pillanat lehet szép, lehet boldog, de lehet fájdalmas és könnyfakasztó is. Most éppen a szomorú utolsókról írok nektek, amelyek végül is nem is olyan szomorúak.
Biztos ismertek olyan embert a gimiből, aki mindig egyedül ebédelt, miközben ti boldogan kanalaztátok a finom menüt. Egy 16 éves lány is pont az ő táborukat erősítette, ezért talált ki egy olyan alkalmazást, ami megoldhatja a problémát.
Ami nem múlik el nyom nélkül: a kiközösítés sebei begyógyulhatnak, de örökre heget hagynak az emberen
