Én mindig igyekszem a teljes figyelmemet nekik szentelni. Ha szomorúak valami miatt, meghallgatom akár többször is ugyanazt a kesergésüket. Ha valami jó dolog történik velük, akkor velük együtt örülök. Őszintén. Nem kell megjátszanom magamat, hiszen a barátaim. Egyedül lennék ezzel?

A barátaim is hasonlóan ügyetlenek voltak, így együtt kacagtunk a saját bénázásainkon.

Forrás:

Unsplash

A tiniként – és kicsit később is – elég szétesett személyiség voltam. Rossz hibákat halmoztam még borzalmasabb hibákra. Általában önirónikusan tálaltam mindig a szerencsétlenkedéseimet, ezért tudtunk nevetni rajta, de alaposan ki is lehetett elemezni a fájó pontokat. A barátaim is hasonlóan ügyetlenek voltak, így együtt kacagtunk a saját bénázásainkon.

Előléptettek? Sablon gratuláció. Szinte találkozásonként, amikor szóba jön a munka, mindig kiderül, hogy elfelejtették, hogy már milyen magasra jutottam a ranglétrán. Szinte olyan hitetlenül állnak hozzá, mintha most először mondtam volna nekik, hogy kineveztek. Volt, aki megkérdezte, hogy tényleg ez a munkám már? Mintha nem nézné ki belőlem.

Eljegyeztek, és esküvőm lesz? Az elején itt azért kedvesebbek voltak, de idővel szinte már nehezteltek rám. Az egyik koszorúslányom képes volt azt mondani, amikor közölte, hogy lelép a lánybúcsú felénél, hogy a pasijával legyen, hogy örüljek, hogy nekem egyáltalán van lánybúcsúm.

Új otthonunk lesz? Hiába szeretnék mesélni arról, hogy beleszerettem egy környékbe, hogy milyen lesz a házunk, csak megkapom, hogy hát nem mindenki engedheti meg ezt magának. 

Sőt, néha úgy viselkednek, mintha az orruk alá próbálnám dörgölni a boldogságomat, ami nekik nem jutott valamiért éppen. Mintha én ezzel direkt fájdalmat akarnék okozni nekik, pedig csak az életem egy szebb szakaszát akartam volna megosztani a barátaimmal.

Lassan ott tartok, hogy semmit nem merek elmesélni nekik. Mintha szégyellnem kéne, hogy boldog lett az életem, és sorban jó dolgok történnek velem. Az utóbbi időben már csak csöndben ülök, és bólogatok, ahogy magukról beszélnek. Minek mondjak bármit is, ami velem történt? Úgy sem azt a reakciót adnák, amit elvárna az ember.

A Képtelenek a barátaim örülni a sikereimnek bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Az egész folyamat ott kezdődik, hogy beismeritek a bűnötöket. Irigyek vagytok. Nektek most épp nem megy olyan jól a dolgotok, mint neki, de ha magatokkal és vele is őszinték vagytok, máris visszatértek a jó barátnő szerepébe. Ne feledjétek: az irigység sokszor normális, de ha nem figyeltek oda, eldurvulhat a helyzet.

A féltékenységnek megannyi fajtája van. Második lépésként az segít nektek, hogyha elgondolkodtok, honnan is indul igazából ez a negatív érzés. Ha kicsit beljebb ástok magatokban, talán realizálódik bennetek, hogy nem a siker, hanem az a bizonyos személy az irigység forrása, akire mindig is féltékenykedtetek. Ha így van, még egy oka van annak, hogy őszintén kimondjátok.

Forrás:

pexels.com

Véssétek jól a fejecskétekbe, hogy nektek abból semmi hátrány nem származik, hogy ő megtalálta az útját és boldog. Sőt, örüljetek a sikerének, hiszen legközelebb a ti sikeretekre fogtok inni!

Lehet, hogy neki per pillanat jobb, mint nektek. De belegondoltatok abba, hogy hányan lennének a TI HELYETEKBEN? Ne akarjatok folyton másra hasonlítani! Nyilván mindig a más ruhája, más munkája, más jegye kell, de ha összhangba hozzátok magatokat saját magatokkal, könnyebb lesz az életetek.

Forrás:

pexels.com

Ha több időt töltötök együtt a sikeres barátokkal, tudjátok egymást motiválni. Ne csak az irigységen legyen a hangsúly! Miért ne kérhetnétek segítséget az eredményes barátnőktől? Sőt, tarthatnának nektek motiválónapot, így nemhogy még közelebb kerültök egymáshoz, de meglesz az esélyetek a célotok elérésére.

A Csökkentsétek a sárgulás szintjét: így legyetek kevésbé irigyek bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Őszintétlen dicséret

Ha valaki irigykedik ránk, akkor valószínűleg rossz érzés neki, amikor meg kell minket valami miatt dicsérni. Ezért amikor ez megtörténik, az a legtöbb esetben hamis, amit érezhetünk a hanglejtésén és az arckifejezésén is, ezenkívül nagy eséllyel passzív agresszív módon fog reagálni. Ezek az emberek nagyrészt próbálják titkolni az irigységüket, így minden erejükkel azon vannak, hogy tettessék ennek ellenkezőjét.

Nézzétek meg a többi jelet is!

Forrás:

Unsplash

A Jelek arra, hogy valaki irigy ránk bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Velem is ez történt, szinte szóról szóra. Szép lassan eltávolodtunk egymástól. Az elején még fel sem tűnt az egész, elhittem, hogy minden rendben, csak mikor már akkora volt kettőnk között a szakadék, amit nem lehetett egy nagy kibéküléssel betemetni, akkor jöttem rá, hogy ez így nem jó.

Forrás:

unsplash.com

Másfelé tartott az életünk: én megszállottan dolgoztam és tanultam, őt meg inkább a pasizás és a bulik világa vonzotta. Ám nem ez volt a legfőbb baj, hanem hogy úgy éreztem, nem tud szívből örülni a sikereimnek. Hogy már egyszerűen nincs mit mondanunk egymásnak, mert őt nem érdekli az én életem.

 Sőt, a fülembe is visszajutottak dolgok, egyenesen tőle. Szép barátság, mondhatom. Akkor jöttem rá, hogy nekem erre nincs szükségem.

Hogy muszáj leépíteni ezt az egészet, mert az az igazság, hogy az ilyen „barátok” fokozatosan mérgezik meg a kapcsolatot, mint egy láthatatlan árnyék, ami a legboldogabb pillanataitokba is belerondít. Nem tudtok felhőtlenül örülni a sikernek, és szinte féltek beszélni vele. Előbb-utóbb azon gondolkoztok, hogy veletek van a baj, mert látszólag vele minden rendben. Kívülről úgy tűnik, mintha elégedett lenne, hogy nem vágyna többre.

Forrás:

unsplash.com

És lehet, hogy ez így is van, lehet, hogy csak ilyen a természete, de akkor valaki mondja már meg nekem:

Azóta is azon gondolkozom, hogy mit kellett volna máshogy tennem, de nem találok választ. De az évek során rájöttem: talán nem is fontos. Mert a lényeg, hogy meg kell találni azokat az embereket, akik tényleg megérdemlik, hogy a barátaitoknak hívjátok őket. Lehet, hogy csak egy lesz, lehet, hogy több tíz, de kit érdekel? Az emberi kapcsolatok nem számokban, hanem minőségben mérhetőek. Mert a valódi barátok mellettetek állnak, támogatnak, de őszintén megmondják, ha nem értenek egyet valamivel, és ami a legfontosabb: tudtok örülni egymás sikereinek, mert ha a másik boldog, akkor ti is jobban érzitek magatokat.

„Kevés szomorúbb dolog van annál, mint amikor két barát eltávolodik egymástól”

Múló szerelmek ide vagy oda, a barátok mellettetek maradnak: akármi történik, ott lesztek egymásnak, és tudjátok, hogy számíthattok rájuk. Legalábbis elméletben így kellene lennie. De mi van akkor, ha egyszer csak azt érzitek, hogy szinte már nem is ismeritek a másikat?

A „Hamis volt mindene: a mosolya, a szavai, a barátsága” – Egy mérgező barát története bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Social media, like porn, can fool us all into thinking that absolutely everyone is having a better time than us.

— Guillermo del Toro (@RealGDT) 2015. október 25.

Vasárnap van. Pizsamában, az ágyatokban fekve görgetitek a végtelenségig a hírfolyamotokat a Facebookon. Menő étteremben ebédelő ismerősökkel van tele – miközben a ti hűtőtök üres. (Illetve alul a kihúzós fiókban van egy nagyjából háromhetes rakott krumpli, amit már nagyon ki kéne dobni, de mindent a maga idejében.) Két lányismerősötök tökéletes sminkben és frizurában pózol két még tökéletesebb kávékölteménnyel. A világutazó ismerősökről meg ne is beszéljünk (egyébként épp Brazíliában vannak) – mert ebből is van mindenkinek legalább egy…

Az irigység mindig is része volt az életünknek. Nem véletlenül létezik az a közmondás, miszerint a szomszéd fűje mindig zöldebb. A környezetünkben élők életét ugyanis korábban is hajlamosak voltunk könnyebbnek, problémamentesebbnek, izgalmasabbnak látni.

Miközben végtelenül irigylünk másokat, nyilvánvalóan minket is irigyelnek egyesek. A saját helyzeténél mégis mindenki jobbnak látja a másét. De vajon miért?

„A társas összehasonlítás, vagyis az a folyamat, hogy magunkat másokkal összehasonlítva értékeljük, egy olyan alapvető mechanizmus, ami fontos az önértékelés, identitás kialakítása szempontjából. A Facebook mindenféle összehasonlításra lehetőséget ad, ugyanakkor a valósággal ellentétben itt mindenkinek az ideális, legszebb oldalát látjuk – ahogy mi magunk is azt kommunikáljuk. Így aztán teret kaphat az irigység, féltékenység” – mondja Lantos Nóra szociálpszichológus, aki hozzáteszi, a problémának már komoly pszichológiai szakirodalma is van. Véleménye szerint az összehasonlítási kényszerünket akár az előnyünkre is fordíthatjuk, ha a másoknál látott, számunkra vonzó dolgot negatív érzelmek helyett inkább önmagunk motiválására használjuk.

Éreztétek már másokéhoz képest kevésbé izgalmasnak az életeteket? Biztos vagyok benne, hogy igen. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy ti magatok is próbáltatok már mások szemében izgalmasabbak lenni – méghozzá a Facebookon!

Épp csak hússzor kellett hozzá lefotóznotok ugyanazt, kicsit megphotoshopolni – és persze rászólni a barátnőtökre a tizedik és a tizenegyedik kattintás között, hogy ne egyen bele, mert még mindig nincs meg a tökéletes kép… Mindenki megpróbálja kipolírozni az életét, hogy az minél vonzóbbnak tűnjön mások szemében. Csakhogy amikor ezt csinálják, valójában kinyírják a pillanatot. A kérdés csak az: mégis miért tesz így mindenki?! Elárulom: pár lájk miatt.

„A közösségi média 'más' valósága megjelenik a visszajelzésként funkcionáló lájkokban, követők számában is. Egy egészen új jelentéstartalom született ezekkel a like-gombokkal, ami a tetszés, nem tetszés dimenzión messze túlmutathat: jutalmazássá, elmaradása esetén egyfajta 'büntetéssé' is válhat – mondja Tóth Ágnes pszichológus, aki azt is hozzáteszi:

– Egy-egy like elmaradása rejtett üzenetet hordozhat magában: emberi kapcsolatok múlhatnak rajta – sokszor teljesen alaptalanul. Ezek a mini üzenetek hatással vannak a hangulatunkra, egy-egy napunkra.

Valóban túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a lájkoknak. Pedig abszurd belegondolni, hogy ha 300 lájkot kaptok is egy képre, valójában nem történt semmi. Az a Facebook ismerős, akitől a lájkot kaptátok, másnap köszönés nélkül megy el mellettetek a Deák-téren. De ugye inkább köszönés nélkül menjen el az utcán, mint lájk nélkül a legújabb posztotok mellett…

Forrás:

iStock

De mi a megoldás? Hogyan óvhatjuk meg a lelkünket a minket érő ingerekkel szemben? Biztos hallottatok már a Facebook-detoxról, amikor valaki kúraszerűen kizárja a közösségi médiát az életéből. Egyre többen próbálnak elszakadni a közösségi médiától – de ez csak részleges megoldást jelent. A kulcs nemcsak a gép kikapcsolásában van, hanem a fejünkben is.

„Ami talán minden esetben egy védőfaktor, az az erős személyes identitás és szilárd önértékelés, ami mindenféle, kívülről jövő hatás ellenére is viszonylag állandó tud maradni. Ez jelenti a véleménykülönbözőség alapvető elfogadását, valamint hogy a személy önbizalma elég szilárd ahhoz, hogy ne egy-egy like függvényében alakuljon, formálódjon” – véli Tóth Ágnes. A pszichológus szerint ez az „ellenálló képesség” egyénileg nagyon változó, pedig a közösségi média által mindenki érintetté válik. Hogy miért különösen nehéz ezzel személyes szinten megküzdeni, arra elgondolkodtató választ ad:

Ez azért is óriási kihívás, mert nincs egy generációs sémánk arra, hogy milliók véleményének legyünk kiszolgáltatva. Ez ma már nemcsak a közszereplőket érinti, hanem mindenkit, aki így vagy úgy közösségimédia-felhasználó.

A közösségi médiával járó hatásokat tehát még meg kell tanulnunk kezelni. Az első lépés, amit tehettek, hogy elfogadjátok: az élet tele van átlagos pillanatokkal: monotonitással, unalommal, kudarccal, meg nem nyert csatákkal, hibákkal. Ettől viszont a valóság még nem kevesebb – inkább csak árnyaltabb a Facebook-profilunknál. Na meg persze mielőtt nekiállnánk irigykedni, érdemes újra és újra tudatosítani magunkban, hogy valaki más szemében épp a mi helyzetünk irigylésre méltó. A helyzet, amit gondosan megkomponáltunk, mielőtt posztoltuk volna.

A „A közösségi média olyan, mint a pornó!” – ti sejtitek, mi a hasonlóság? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Forrás:

Flickr/Pedro Ribeiro Simões

A tanulmány során 220 nőnek mutattak meg két képet egy nőről. Az egyik fotót peteérés alatt készítették róla, míg a másikat peteérés után. A kutatók észrevették, hogy azon nők, akiknek a szervezetében épp magas volt az ösztrogén szintje a havi ciklus miatt, igazi fenyegetésnek érezték azt a képet, amelyet peteérés alatt készítettek. Így az igazi tettes egyértelműen az ereinkben futó ösztrogén.

A hormonjainknak köszönhetően képesek vagyunk primitíven is viselkedni, és a „fenyegetettséget” igazi versenyként éljük meg. Nem akarjuk, hogy a másik nő legyen a jobb. Ha legközelebb féltékenyek lesztek egy másik nőre, akkor jusson eszetekbe, hogy mindenről a hormonok tehetnek. Szép kifogás!

A Ajjaj! Tényleg ezért vagyunk féltékenyek más nőkre? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Rugaszkodjunk el a valóságtól! Képzeljük el, hogy robotok vagytok, a férfiak pedig kitörölhetnek belőletek egyetlenegy dolgot. Ez lehet tulajdonság, mondat, gesztus, akármi. De mi a legidegesítőbb bennetek? A Vörösmarty téren jártam utána ennek a kérdésnek a lehető legegyszerűbb módszerrel: véletlenszerűen leszólítottam járókelőket. Hideggel, szitáló esővel és elutasító, török turistákkal kellett szembenéznem. Értetek bármit…

Miközben egy Deák téri gyorsétterem asztalánál erőt gyűjtöttem, azon gondolkoztam, vajon mit válaszolnék, ha valaki a semmiből odalépne hozzám és megkérdezné, mit törölnék ki legszívesebben a lányokból. Úgy gondoltam, reggelig tudnám sorolni a zavaró jellemvonásokat, aztán rájöttem, hogy nagy ésszel csak nagyot lehet tévedni. Nem jutott eszembe semmi. Keményen kellett törnöm a fejem, de kitaláltam a tutit. Amit én eltávolítanék a csajokból, az az irigység. Mert az irigységből kicsit többet kaptatok a kelleténél. Oké, kivétel erősíti a szabályt és persze azt is mondhatom, hogy akinek nem inge, ne vegye magára!

Nem mindenki látja olyan sötéten a világot, mint én. A legelső válaszadóra nyugodtan mondhatjuk, ő a lányok álma. Meglepő, de Donát semmin sem változtatna. A színészkedéssel és modellkedéssel foglalkozó srác szerint minden jó, ahogy van, tökéletesek vagytok.

Nem törölnék ki semmit. Velem minden lány aranyos és kedves. Meg vagyok velük elégedve.

Ugye, a kép alapján sejtitek, miért van ez? Biztosan nem azért, mert helyes…

Ha Donát a csajok álma, akkor Simon a rémálom. Mindközül az ő válasza volt a legdrasztikusabb. Valami azt súgja, nem lesz túl népszerű a VOUS olvasóinak körében.

Ha mind le szeretném írni, amit mondott, Egerből kellene kölcsönkérnem csillagokat cenzúrázni. A finomított verzió valahogy így hangzik:

Ez egy nagyon jó kérdés. Azt hiszem, az agyukkal kellene valamit csinálni, mert minden probléma onnan indul.

Akadtak olyanok is, akik névvel és képpel nem vállalták a véleményüket. Ők a következők miatt nyomnák meg a delete gombot: makacsság, hiszti, menstruáció, féltékenység, humortalanság, indokolatlan flegmaság, kíváncsiság, vásárlásmánia, „Nincs mit felvennem”, „Nincs semmi baj”, „Hol voltál?”, „Fáj a lábam”. Miután meghallgattam néhány egyedül lévő pasi válaszát, nem tudtam megállni, hogy ne szólítsak le párokat.

Bár kevesebb párral beszéltem, mint magányos harcossal, az eredmény így is elég egyértelmű lett. Kapcsolatban egy nő legrosszabb tulajdonsága a parancsolgatás.

Hennie és Marc, a két holland turista életében is ez a tulajdonság tölti be a főszerepet.

A legfontosabbak:

• Ne irigykedjetek!
• Ne parancsolgassatok!
• Kevesebb hiszti!
• És csináljatok valamit az agyatokkal, hogy Simon újra boldog lehessen!

Én Simon agyát, az Ádámét pedig újrainstallálnám (a szerk.).

A A pasik kitálaltak: ezt törölnék ki a lányokból, ha robotok lennének bejegyzés először Vous-én jelent meg.