Miben illik színházba menni? – ez a kérdés még mindig előkerül itt-ott, ám már nem azért van kérdőjel a fejekben, mert hiányos az emberek illemtudása, hanem azért, mert az eltelt tíz évben sokat lazultak a szabályok. Hogy miben is megy a mai fiatal kulturálódni, és mit gondol erről a kérdésről, azt élesben is teszteltük.

Nincs olyan ember, akinek ne lenne egy vicces, meghökkentő vagy épp felháborító sztorija a BKV-s közlekedésről. Reggelente gyakorlatilag azt várom – miközben haladok a szerkesztőség felé –, hogy vajon milyen izgalmakkal lesz megspékelve az utam. Vajon a szemem láttára fogják büntetni a jónépet? Vajon idősekkel és terhes nőkkel lesz tele a villamos? Vajon az X táskámmal és szatyrommal le tudok majd ülni? És ha igen, át kell majd adnom a helyemet valakinek? És mi lesz, ha a kissé előnytelen ruhám miatt nekem akarja majd valaki átadni a helyét? Merthogy történt már ilyen!

Ha még friss a párkapcsolatotok és épp mostanság kezdtek el hosszab időt eltölteni a másik lakásán, akkor nem árt, ha tisztában vagytok néhány szabállyal azért, hogy minden rendben alakuljon továbbra is köztetek.

Ha betértek valamilyen vendéglátói egységbe, mindig tartsátok szem előtt, hogy a pincérek is emberből vannak. Talán csúnya kifejezés, de ne bánjatok velük úgy, mint a kutyákkal. Íme néhány dolog, melyekkel sokkal korrektebbek lehettek a felszolgálóval.

Én személy szerint a legtöbb ételt késsel-villával fogyasztom. Még olyanokat is, ami az asztali etikett szerint helytelen lenne. Sokan furcsán is néznek rám, amikor előkapom az evőeszközt a pizzához, lángoshoz, tócsnihoz, vagy épp a hamburgerhez. Igen, tudom, hogy ez furcsa szokás, de inkább nézzenek rám hülyén a barátaim, minthogy tokától-bokáig zsíros, olajos vagy tejfölös legyek. De mi van akkor, ha épp étteremben ülünk? Ti tudjátok, mit mivel, és mi után illik elfogyasztani?

Mindenkivel előfordul, hogy rossz napja van. Nem lehetünk mindig mosolygósak és kedvesek, ez természetes. Azért nem árt, ha figyeltek arra, hogy ismerőseiteknek ne az legyen az első, ami eszükbe jut rólatok, hogy olyanok vagytok, mint Grumpy Cat. Itt az ideje, hogy megmutassuk, mik azok az esetek, amikor nem éppen úrinő/úriember módjára viselkedünk.

A szíve mélyén minden lány egy hercegnő. A barátnőtök, a pultoslány a kocsmában, de még a szomszéd néni is. Ti is. Tény, hogy a hétköznapokban ezt néha elfelejtjük, hercegnő mivoltunkat egyszerűen elnyomjuk, és úgy teszünk, mintha nem létezne. Sőt, már-már hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nincs is bennünk. Pedig ott van! Ha pedig elő akarjátok hívni, akkor mindössze egy dolgot kell tennetek: menjetek el egy mesébe illő, hagyományos bálba!