Minden arról szól manapság, hogy tanuljunk meg nemet mondani, és ezt hogyan tegyük kedvesen vagy diplomatikusan. Arról azonban sokkal kevesebbet beszélünk, hogyan mondjunk igent. Főleg, ha a következő kérdéseket teszik fel nekünk...

Mindig találtok okot arra, hogy azt mondjátok, „nem”, ugye? Holnap korán kell kelni, sok a munka, el kell vinni sétálni a kutyát. Ismerős? Most eljátszottunk a gondolattal, mi lenne akkor, ha egy hónapig mindenre (persze észszerű kereteken belül) igent mondanátok.

Azt gondoljátok ti is, hogy könnyebb nemet mondani, mint igent? Igazatok van, és mégsem. Én azt vettem észre, hogy az igen szinte kirepül a számból. Angyalszárnya van. Néha el is képzelem, ahogy kócos kis fejjel, borzasan nekilendül, szárnyra kap és az ég felé repül. Ellenben a nem szinte összetapasztja az ajkaim. Húz, mintha túl savanyú lenne a sóska, vagy száraz, mint a sajt nélküli makaróni.