A helyzet nem reménytelen, a kulcsszó a következetesség, és a megfelelő stratégia, ami magában foglal 4 mondatot. Nem állítom, hogy könnyű lesz, de hosszú távon kifizetődő.

Nagyon könyörög a csokiért? Tegye. Váljatok robottá, és ismételjétek magatokat a végtelenségig. Így.

– Anya, kaphatok csokit?
– Nem, drágám.
– De anya, csak egyet!
– Nem, drágám.
– Soha nem kapok semmit…
– Nem, drágám.

Előbb vagy utóbb megunja, hogy automatával beszélget.

Jelezzétek egyértelműen, hogy a kérés nem vita tárgya.

– Anya, itt aludhat ma Betti?
– Nem, múlt héten is itt aludt.
– Légysziiii.
– Végeztünk.

Aztán pedig jobbra el. Iszonyú nehéz, tudom. Az evolúció jól kibabrált velünk, mikor a gyerekeket cukivá varázsolta.

Forrás:

pixabay

Jelezzétek egyértelműen, hogy ideje befejezni a hisztit, nem származik belőle semmi, de semmi jó.

– Akarom ezt a cipőt!
– Nem lehet, van elég cipőd.
– De azok nem tetszenek, vedd meg!
– Fejezd be!
– De nekem kell!
– Oké, folytattad, este nem kaphatsz desszertet.

Közben ne feledjétek, olyan kemények vagytok, mint a szikla.

Ez egy fokkal erőteljesebb az előbbinél, mikor már kilátásba helyezitek, hogy tuti lesz következménye a be nem fejezett hisztinek.

– Nézhetek tableten filmet?
– Nem, evés közben nem filmezünk, összekened a tabletet.
– De nem teszek rá kaját!
– Már eldöntöttem. Ha újra felhozod, következményei lesznek
– De megígérem!
– Egy hétig nem használhatod a tabletet.

Jobb, ha felkészültök a reakcióra, ami kiszámíthatatlan lesz. Ne feledjétek: kemények vagytok.

Persze a hiszti ugyanúgy folytatódhat tovább, de ha következetesen alkalmazzátok ezeket a stratégiákat, megtanulják, hogy a szülők szava szent és megmásíthatatlan: nem hatnak a könnyek és a könyörgés. Idővel pedig leszoknak róla. 

A gyerekeknek kellenek a határok, amelyek között biztonsággal tudnak mozogni.' – írta nekünk egy gyerekek mellett is aktívkodó anyuka.

A 4 mondat, ami megfékezi a hisztiző gyereket bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A poszt szerzője Magyarország és Anglia között utazott többször repülővel, de alapból is külföldön lakik.

“Minden egyes járaton legalább egy, de volt hogy 2-3 házaspár volt, akinek a gyereke fel-le rohangált, üvöltött, rugdosott mindent és mindenkit, földhöz vágta magát és üvöltött, és úgy általában borzalmasan viselkedett” – kezdte.

Megértette, hogy nem egyszerű egy fáradt gyerekkel, de a szülők viselkedését nem tudta már szó nélkül hagyni: “Anya és apa miért csinál úgy mintha nem hallaná? Bekapcsolnak zombi módba, és nem figyelnek a gyerekre. Többször volt, hogy az utaskísérőknek kellett könyörögni a gyereknek, hogy kapcsolja be az övét, különben nem tudunk felszállni. Anya nem csinált, vagy mondott semmit, csak a telefonját nyomkodta” – írta.

A kommentelők között voltak, akik hasonló helyzetekről számoltak be, ahol a szülők szintén nem figyeltek a kicsikre, és ezzel zavarták a környezetüket. Azonban az megosztotta az embereket azzal kapcsolatban, hogy ki is a hibás igazából.

“Extrém hiszti közben jobb nem szólni a gyerekhez. Ha azt látja, hogy senkit nem érdekel, általában abba szokta hagyni” – írta egy felhasználó.

Mások szerint generációk óta változott meg a nevelés, és lettek mindig jobban elengedve a gyerekek. Ezt okozhatja egyfajta szülői szigor is, amit egykoron a szüleiktől kaptak az emberek és eldöntötték, hogy ők más példát fognak mutatni, és más módszereket alkalmaznak majd.

“Áldozatok áldozatai vagyunk” – fogalmazta meg egy kommentelő.

A Rugdosás és üvöltözés – Tényleg nem nevelik meg a gyerekeiket az emberek? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

De szigorúan elméletben, igaz? Hiszen jól nevelt hölgyek lévén mindig van önuralmunk, nem úgy, mint a most következő, igen szórakoztatóan megháborodó csajoknak.

Tavaly rukkolt elő a Kenzo egy olyan szuper parfümreklámmal, ami egyrészt kiparodizálja az összes többi parfümreklámot, másrészt arra biztatja a nőket, hogy merjenek „mások” lenni, és vállalják önmagukat. Amellett, hogy az üzenet tökéletesen átjön, elképesztően szórakoztató négy percben mutatja be számunkra a mondanivalóját. Margaret Qualley-nak biztosan nincs baja azzal, ha 100%-osan önmagát kell adnia.

Bővebben itt olvashattok a klipről!

Néha úgy érezzük, mintha nem is mi irányítanánk az életünket, mintha kívülről figyelnénk csak a cselekedeteinket, és annyira másnak tűnünk, mintha valaki megszállt volna bennünket. Átvette volna az uralmat felettünk, és mi se szó, se beszéd behódoltunk volna neki. Nem volt ez másképp Rosamunddal sem, amikor hazafelé tartott egy aluljáróban. A tavaly megjelent Massive Attack-klipet csak erős idegzetűeknek ajánlom!

Talán senki nem őrül meg olyan kedvesen és bájosan, mint Emma Stone, akinek mosollyal az arcán, két tánclépés között mennek el otthonról teljesen az Arcade Fire videoklipjében. Ha valakiről példát kéne vennünk, hogyan csináljuk úgy a fesztivált, hogy másokat ne kergessünk az őrületbe a megszállottságunkkal, így csináljuk!

Ne mondjátok, hogy nem ismeritek azt a pillanatot, amikor valaki úgy felidegesít, hogy legszívesebben jól helyben hagynátok az illetőt. Kicsi a bors, de erős, avagy Taylor nem fél használni az erejét. Amit Bad Blood című sztárparádés klipjében be is mutat nekünk a többi csini, de szintén harcos kedvű barinőjével.

Ahogyan minket is! És kik érthetnének ehhez a legjobban, ha nem a férfiak. Azt hiszem, ezt az érzést és a hozzá tartozó hisztit, sírást, őrületet és bosszúá̶l̶l̶á̶s̶t̶ forralást mindannyian jól ismerjük. Hajrá, Swift!

A Őrült nők ketrece – avagy a pillanat, amikor két megháborodás között megpróbálunk disztingválni bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Az amerikaiknak van egy kifejezésük: hangry, vagyis a hungry, mint éhes és az angry, mint dühös szó összeolvadása. Én nagyon is átérzem ezt a kifejezést. Egy Twitterre kitett videóban pedig egy kislány tökéletesen be is mutatja, mit takar ez.

Folyamatosan sírt, hogy vegyem fel, miközben főzök. Én pedig felajánlottam neki egy kis nasit, ami csak azt bizonyítja, hogy ez az út egy lány szívéhez, nem számít, mennyi idős.

De most lányok, őszintén? Hát nem pont ilyenek vagyunk mi is? 10-ből 9-szer rá kell jönnünk, hogy nem idegesek vagyunk, csak szimplán éhesek, és ezzel minden probléma meg is van oldva. De azért érdemes odafigyelni, hogy inkább egészséges nasikat együnk, főleg munka közben!

A De cuki! Ez történt, amikor a hisztiző kislánynak nasit ajánlottak bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Szakkönyvek, Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus, valamint anyukák segítségével próbáltam tippeket keresni a hisztikorszakok túléléséhez.

Az én óvodásom hisztizik, ha akar valamit, vagy néha, persze ez csak számomra tűnik úgy, ok nélkül is rákezd.

„Igazából a hiszti szót nem nagyon szeretem, nem is szoktam használni. Mert mintha lenne egy olyan jelentése a felnőttfül számára, hogy értelmetlenül vagy valódi tartalom nélkül sír a kisgyerek, pedig a sírása, kiborulása az ő nézőpontjából nagyon is érthető és jogos, még ha ez nem is mindig egyértelmű a felnőttnek” – figyelmeztet a szakember, Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus.

Lehet, hogy van oka a hisztinek, de szülőként ilyenkor sokszor azt érezzük, bármennyire is szeretjük, megőrülünk tőle, vagyis a gyerektől. A hiszti kezelése az egyik legnehezebb, szülőt próbáló feladat.

„A legintenzívebb szakasz 2–4 éves kor közé tehető, ez az az időszak, amikor a kisgyerek a korábbi nagyon szimbiotikus viszonyból kezdi kialakítani a maga határait, a maga autonómiáját, ami sok összeütközést hoz a külvilággal, a szülővel.

Ahogy a kisgyermek egyre inkább kontrollt nyer a saját teste, gondolkodása, mozgásos funkciói fölött, úgy kezdi próbálgatni, hogy mi az, ami már az ő kompetenciájába, az ő döntései alá tartozik.

És ahogy nő a kisgyerek, úgy szükséges, hogy egyre több funkció, döntés kerülhessen át az ő kompetenciájába.

Állandó ‘újratárgyalásra’, változtatásra van szükség a határok tekintetében, és ez persze folyamatos összeütközésekhez vezethet

– magyarázza a korszak hátterét Eszter.

Talán segíthet a hisztikorszak átvészelésben, ha sokszor mantrázzuk magunkban, hogy ez a gyerek fejlődésének természetes velejárója, és nem azért műveli, hogy a mi idegeinket teljesen megtépázza. Szülőként fontos, hogy szabjunk határokat, ugyanakkor engedjük a gyereket bizonyos helyzetekben dönteni, így megtanulja, megtapasztalja, hogy képes helyes döntéseket hozni.

Nos, Eszter arra is figyelmeztet, hogy ez nem helyes:

Az is problémás lehet, ha a szülő túlságosan tart attól, hogy a gyerek frusztrálódik, kiakad, és ettől való félelmében inkább igyekszik nem szabni határokat, hátha akkor zökkenőmentesebb lesz az együttlét.

Persze ez sajnos nem működik, egyrészt mert a gyereknek szüksége is van a korlátokra, és addig fog elmenni, amíg ki nem tapasztalja a határokat. Másrészt mert a szerető, támogató közegben megélt, életkornak megfelelő frusztráció az egészséges fejlődéshez alapvetően szükséges, hiszen így tudja megtanulni a kisgyerek, hogy mit is lehet kezdeni ezekkel a helyzetekkel és érzelmekkel.”

Forrás:

giphy.com

A bal agyfélteke a logikus gondolkodásért felelős, míg a jobb az érzelmekért, ugyanakkor az úgynevezett hüllőagyunk a túlélésért felel, az emlősagy pedig a kapcsolatokért. Daniel Siegel és Tina Pyne Bryson közös műve, A gyermeki elme azt vallja, hogy a szülőknek ezen agyi területek integrációját, vagyis összekapcsolódását kell elősegítenie. A gyerekek agyának racionális területe még nem elég fejlett ahhoz, hogy képesek legyenek lecsillapítani dühüket, kordában tartani az érzelmeiket.

Ebben kell nekünk, szülőknek segíteni őket különböző technikákkal és példamutatással. Utóbbi, tapasztalatból mondom, mennyire fontos, mert tényleg mindenki mondja, hogy a gyerek utánzással tanul, de félelmetes, amikor egy-egy szituációban a saját tükörképünkkel szembesülünk, szinte felnagyítva látjuk saját hibáinkat.

Na igen, de hogyan segítsük a különböző agyi területek intergrációját, vagyis hogyan kezeljük a hisztit? Fontos tudatosítani magunkban, amit már az első bekezdésben is említettem, annak ellenére, hogy szerintünk a gyerek egy bagatell dolog miatt is hisztizik, neki az igenis fontos, és őt tényleg szörnyű érzések kínozzák ezzel kapcsolatban. Az én fiam egyik délután például hatalmas patáliát csapott, tudniillik elpakoltam a nappali szőnyegéről az ott parkoló több tucat kisautóját, mert urambocsá, porszívózni mertem.

A szakember megerősített, a fiamat tényleg nagyon bánthatta ez a dolog. A legjobb, ha ilyen esetben kimutatjuk együttérzésünket, átöleljük, megpusziljuk, és amikor a szeretet erejével sikerült lecsillapodnia, akkor megbeszélhetjük vele, mi legyen a teendő, például hogyan tegyük ki újra a kisautókat. A gyermeki elme szerzői által javasolt kezelési technikák között is megtalálható ez, a jobb és bal agyféltekét integráló módszer, a könyv végén kigyűjtött több másik technika mellett.

De nagyon tömören összefoglalva, amíg a gyereket szeretettel nem nyugtattuk meg, nem csillapítottuk dühét, frusztrációját, addig nem várhatjuk el, hogy agya logikus részével figyeljen ránk, nevelő szavainkra.

Szükségük van a felnőtt megnyugtató és biztonságot adó jelenlétére, hogy kezelni tudják a saját kiborulásukat.

Fontos, hogy azt közvetítsük, hogy értjük, hogy most nehéz neki, és hogy nemcsak akkor szeretjük, amikor kedves és nyugodt, hanem akkor is, amikor dühös vagy ki van akadva” – mondja a pszichológus szakértőnk, Eszter.

A legkellemetlenebb a nyilvános helyen kitört hiszti. Ilyenkor a szülőt leginkább talán az zavarja, tudja, hogy a környezete ítélkezik felette, és nem tartja jó anyának/apának. „Jó, ha ki tudja ilyenkor zárni a szülő a külvilágot, és leginkább kettejükre tud koncentrálni, hiszen ebben a helyzetben is igaz, hogy nem a külső szemlélők elvárásainak kell megfelelnie, hanem a gyerek szükségleteit kielégítenie” – tanácsolja Eszter.

A hiszti könnyen átcsaphat hatalmas drámába és káoszba, ha nem kezeljük ügyesen és tudatosan a helyzetet. Ahelyett, hogy automatikusan kiabálással, kizárással, hibáztatással reagálnánk, gondoljuk végig, miért csinálta a gyerek, nekünk mi nem tetszett ebben, és mit is szeretnénk neki tanítani. Persze ez iszonyat nehéz, tapasztalatból tudom, hogy egy végigdolgozott nap fáradtságában nehéz tudatos szülőnek lenni, és mindenki hibázik, aztán meg csak a bűntudata van.

A technikák tanulhatóak, és a fegyelmezésnek sem kell drámainak lennie, beszélgessünk más mamikkal, ők hogyan csinálják, de többek között a szintén Daniel Siegel és Tina Pyne Bryson által jegyzett, Drámamentes fegyelmezés című kötetből például számos tippet elleshetünk. Ebben a könyvben egyszerűen, világosan állítják szembe azokat a módszereket, amiket a szülők gyakran, cél nélkül alkalmaznak, és azokat, amelyekkel tényleg eredményeket lehet elérni a gyereknél.

Hogyan kezeled a hisztiket? Szerinted mi a jó taktika?

Igyekszem megértő lenni, ebben általában segít az, hogy tudom: ez a pszichológiai fejlődés egy szakasza, nem „rosszaságból” hisztis. És nekem ugyanez segített a testvérféltékenység miatti hisztik elviselésében is. Ennek ellenére, ha a nagyobbiknak rosszabb napja van, vagy éppen valami miatt nekem, akkor persze be-becsúszik, hogy felhúzom magam, rászólok.

De tapasztalatból mondom, általában a Csongor felé fordulás, ölelés segít a hisztit kezelni. Utána pedig mindig megbeszéljük, hogy mi is volt a gondja, hogyan lehetett volna ezen hiszti nélkül túllépni.

Nálam nem is maga a hiszti, hanem az ordítozás az, ami kiüti a biztosítékot – sokszor, ha nagyon fáradt vagyok, és rájön az ötperc, megkérem, hogy kicsit arrébb ordítson, mert felrobban a fejem.

Ilyenkor általában abbahagyja, mert szívesebben van velem annál, mint hogy a másik szobában ordítozzon.

Forrás:

giphy.com

Nyilvánosan vagy inkább otthon hajlamos a gyereked hisztizni?

Nyilvánosan maga a megtestesült angyal, otthon viszont a család biztonságában kiengedi a gőzt. Ez szerintem így tök jó, ebből is látom, hogy itthon, nekünk mer önmaga lenni.

Volt már olyan, hogy úgy gondoltad, ezt egyedül nem bírod, segítség kell? Mondjuk egy pszichológus, nevelési tanácsadó?

Nem, eddig mindig bírtuk, bár volt, hogy összeszorított foggal.

Olvastál, olvasol könyveket ebben a témában? Mit ajánlasz?

Jane Nelsen: Pozitív fegyelmezés, Faber–Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje.

Hogyan kezeled a hisztiket? Szerinted mi a jó taktika?

Pont tegnap beszélgettünk a barátommal arról, hogy Bencénél nincs bevált módszer a hiszti kezelésére, vagy mi még nem találtuk meg. Próbáltam már mindent.

Volt, amikor elkezdtem utánozni, akkor a hisztiből nevetés lett, amikor magára ismert, volt, amikor becsuktam magamra a szobaajtót, és egy idő után szaladt utána, hogy megöleljen és odabújjon, sőt még bocsánatot is kért. Azt a módszert is kipróbáltam, hogy csak átölelem és nem mondok semmit, és mintha elvágták volna a hisztit.

De sajnos ezek a módszerek csak egy-két alkalommal jönnek be, és ha nem jön be, akkor egyszer csak sikerül elterelnem a figyelmét valamivel, de addig megőrül mindenki, aki a közelében van.

Nyilvánosan vagy inkább otthon hajlamos a gyereked hisztizni?

Bence sokszor hisztis, de ezek a hisztik főleg otthon történnek (szerencsére)… Ha az utcán, boltban vagyunk, és kettesben vásárolunk, akkor nem vágja magát a földhöz, hogy megkapjon dolgokat, olyankor mintha tudna viselkedni.

Na de ha elkísér minket valaki, barát, barátnő, nővérem vagy nagymama, akkor nyilvános helyen is képes „megbolondulni”. Az otthoni hisztikre is ez jellemző. Ha csak kettesben vagyunk, akkor ritkán vannak konfliktusok, de ha például ott van a párom, akkor folyamatosan produkálja magát, nem fogad szót, az ellenkezőjét teszi, mint amit kérek.

Olvastál, olvasol könyveket ebben a témában? Mit ajánlasz?

Olvasok-e valamit a hiszti kezelésére??? Hát, ha tudsz ajánlani, akkor megköszönöm! Neten olvasgattam erről cikkeket, de szerintem bombabiztos módszer nincs.

A „A hisztikorszak kétévesen kezdődik és sosem ér véget” – Jó tanácsok az Oscar-díjas alakítások kezelésére bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Pontosan tudjátok, miről beszélek, nektek is ugyanazok a gondolatok futnak át a fejeteken, mikor csak magzatpózban elviselhető az élet. A férfiaknak fogalmuk sincsen erről a fájdalomról, úgyhogy ha fáj, akkor üvöltsetek, szedjétek a gyógyszert, a pasitok feje pedig tökéletesen megfelelő, ha céltáblára van szükségetek a tányérdobáláshoz!

Forrás:

pixabay

Én nagyon sokáig nem hisztiztem. Szerintem azt sem tudtam, hogyan kell. Sose láttam, csak szépen megrágtam a rosszízű gondolataimat, és lenyeltem őket. Jól jött volna egy ember, aki vállon vereget, hogy néha szabad üvölteni, szabad mondani, hogy valami nem jó. Jobb kint, mint bent.

A lenyelt gondolatok feszítenek belül, erősen, kellemetlenül. Felemésztenek, tönkretesznek, megrágnak, kiköpnek, és higgyétek el, nem jó. Nem, egyáltalán nem pártolom, hogy hisztis nők legyetek, és tányérokat dobáljatok, csupán ne legyen lelkiismeret-furdalásotok, ha néha elszakad a cérna.

Az első igazi hisztimkor elcsodálkoztam magamon, és elmondhatatlanul megkönnyebbültem. Egy zsáknyi tégla fordult le a vállamról és a mellkasomról is. Kicsit talán bele is pirultam, hogy te jó ég. De nem dőlt össze a világ. Az emberek túllépnek ezen, és a saját kifakadásaikon is. Aztán megbeszélik, anélkül, hogy megszegnék a kommunikációs szabályokat. Beszélnek az érzésekről, nem támadva a másikat, és a rossz ízű gondolatok egyszercsak elfogynak.

A Igenis jogotok van a hisztihez! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

.

Azóta kiderült, hogy ez kamu, mindössze csak egy vicces videóról van szó, pedig még a videojátékcég is jelentkezett, hogy segít a kissrác óriási fájdalmán.

A Őrülten vicces, mennyire kiborult ez a kisfiú az ajándéka miatt bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Forrás:

tumblr/favfemme

Igen ám, de nagyjából három nap múlva a cicik is leeresztenek, és beköszönt a SÖTÉTSÉG kora. Ekkor pedig olyan énünk jön elő, és olyan dolgokat művelünk, amikre egyszerűen nem találunk logikus magyarázatot.

Bármennyi. Bármikor. Bármilyen formában.

Forrás:

tumblr/mandyforshort

Kicsit se. Tényleg.

Forrás:

tumblr/angrychocolatefiend

Szívás. ABSZOLÚT szívás.

Forrás:

giphy

Kovászos uborka ketchuppal. OMG.

Forrás:

tumblr/high-like-in-aquarius

És ezen nem segít az égadta világon semmilyen diéta.

Forrás:

giphy

Csak a magzatpóz.

Forrás:

tumblr/gorgeoustatto

Persze, a görcsöket meg is előzhetitek, ha odafigyeltek néhány dologra, és ne aggódjatok, a pasik még ekkor is mellettetek állnak, mert ők is tudják, hogy ilyenkor érzékenyebbek vagytok!

A 6 dolog, amitől megőrülünk, mikor menstruálunk bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Az én barátnőm olyankor nagyon hisztis. Semmi sem jó neki, hangulatingadozásai vannak, és a ruháit is vagy ötször átveszi reggel. Olyankor inkább békén hagyom, úgysem tudok csinálni vele semmit, kivárom a végét, és mindent ráhagyok. Úgyis én jönnék ki belőle rosszabbul.

Nálam mindig van tartalékcsoki, tudom, hogy a párom ilyenkor majd' megőrül egy falatnyi édességért, és többnyire nem számol ezekkel a falásrohamokkal. Nálam viszont mindig van, és nem tagadom, jólesik, hogy örül neki. Pasiként jó néhány tapasztalattal a hátam mögött tudom, hogy a nők ilyenek, ez ezzel jár. Emiatt igazán nem lehet neheztelni rájuk.

Noha volt már időm hozzászokni, néha még váratlanul tud érni, mikor egy nap arra érek haza, hogy a csajom nagyon nyűgös. Persze, megértem, miért, kapcsolok, de ha egy közös, várt programot kell lemondani emiatt, annak azért nem örülök.

Az én barátnőm nem hisztis típus, inkább magában szenvedős. Az első pár napban inkább pihen, olyankor nem mozdulunk ki, helyette inkább filmezünk, otthon vagyunk. Semmi olyan nincs, amiről az eltúlzott tinifilmek szólnak.

Amíg nem láttam a barátnőmet szenvedni igazán emiatt, el sem tudtam képzelni, mi megy végbe a nőkben ilyenkor. Azóta viszont igyekszem segíteni neki, hogy pihenhessen: átveszem a házimunkát, elmosogatok, gondoskodok a vacsiról. Ennyit igazán megérdemel.

A Mi, nők, tényleg elviselhetetlenek vagyunk, ha megvan? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Coco Chanel szerint nem lennék valami superwoman, hiszen szerinte „visszafogni magad, mikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj – ilyen a tökéletes nő.”

Pedig lehet, jobban tette volna ő is, ha csapkod néhány ajtót. Mert a hiszti jó, a hiszti tisztít. És amúgyis, elmúlik. És utána tényleg jobb. 

Ti mennyire vagytok hisztisek egy 10-es skálán?

Forrás: pixabay

A A szupernő ne hisztizzen? bejegyzés először Vous-én jelent meg.