A gyűrűk, amik házassági szertartás közben az ujjakra kerülnek, örökké ott is maradnak. Gondolnánk. Pedig néha lekerül az ujjról, ha a helyzet úgy kívánja.

Egy tanulmány szerint egy ember átlagosan 11-szer hazudik hetente, ami elég drámai információ. Így jogosan hihetünk a megérzésünknek, ha úgy érezzük, hazugsággal állunk szemben. De hogyan tudjuk megmondani valakiről, hazudik-e nekünk vagy sem? Most megmondjuk.

Mi, csajok rengeteget aggódunk azon, hogy a testünk tökéletes legyen. Ám hiába szeretnénk Kim Kardashian-feneket, Angelina Jolie-ajkakat és Cara Delevingne-szemöldököt, sajnos nem születhet mindenki ilyen adottságokkal. Épp ezért érdemesebb lenne elfogadnunk magunkat és a testünket, mint másokhoz hasonlítgatni.

A felvilágosodás kora büszke volt arra, hogy az ember racionális, gondolkodó lény, azóta viszont számtalanszor bizonyíthattátok ti is magatoknak, hogy érzelmi alapon hoztok döntést, csábíthatóak vagytok, és inkább a könnyebb utat választjátok, ha lehet. De mi a helyzet a tudatos önbecsapásokkal?

Kicsi a cicim, túl vastag a combom. Ugye, milyen könnyen kiemelünk magunkon néhány dolgot, amit utálunk? Azonban elvonatkoztatva a külső tulajdonságaitoktól, tudtok mondani olyan belső tulajdonságot, amit nem szerettek magatokban?

Hogy eltört. Hogy elveszett. Hogy későn jöttél haza. Hogy haza se jöttél. Hogy te voltál. Hogy én voltam. Hogy a húgod volt. Hogy beszéltünk róla. Hogy nem is beszéltünk róla. Hogy elfogyott. Hogy megvettem. Hogy eldugtam. Hogy mennyibe került. Hogy kifizettem. Hogy befizettem. Hogy. Hogy. Hogy.

Izzadó tenyér, remegő gyomor, gyenge lábak, szédülés és az a bizonyos nyomás a mellkasban és a torokban. Ha nem is ilyen drasztikus formában, de mindannyian átélünk rettegéssel teli pillanatokat nap mint nap. Félünk ettől-attól, vagy kényelmetlen ez vagy az a szituáció. Mert képzeljétek, még egy VOUS-lány élete sem fenékig tejfel!