Mind a privát, mind a szakmai életetekben fontos magatokról egy olyan képet kialakítanotok, ami miatt komolyan fogják venni gondolataitokat, ötleteiteket és nem utolsósorban a munkátokat. Ez elsőre olyasminek tűnik, ami minimum évekbe és talán egy doktori fokozat megszerzésébe kerül, pedig valójában számos gyorsan elsajátítható trükk segíthet benneteket ebben. Az egyik azzal kapcsolatos, hogyan használjátok a hangotokat, és ez milyen hatással van másokra.

Mindannyiunk számára ismerős a helyzet, mikor előkerül egy remek felvétel rólunk, általában valami részeg este eredményeként, amelyben éneklünk, esetleg világmegváltó okfejtésbe kezdünk. Ilyenkor nem is azon szörnyülködünk igazán, hogy mekkora hülyeségeket mondtunk, hanem azon, milyen borzalmas a hangunk. De miért van ez? Miért hangzik másképp a beszédünk kívülről, mint a fejünkben? Utánajártunk!

Még tuti nektek is megvan gyerekkorunk egyik meséje, a Hé, Arnold! Ha nem is néztétek rendszeresen, de a szereplőket tutira ismeritek. Arnold hangját egy édes kis gyerek adta, aki azóta igencsak felnőtt. De még mennyire!

Az állatbébiket nem lehet nem szeretni. Imádjuk, ahogy csetlenek-botlanak, ahogy rácsodálkoznak a világra, vagy ahogy a hangjukat próbálgatják. Garantáltan el fogtok olvadni a most következő kisoroszlántól is, aki igyekezett a nagyok módjára bömbölni.

Sikítunk, frászt kapunk, megijedünk. De mi is történik az agyban olyankor, amikor sikolyokkal sokkoljuk a körülöttünk lévőket?