Még én sem hinném el, ha nem velem történt volna, de igaz. Az egyik randipartnerem jól összepiszkolta a lepedőmet, és nem a dögös értelemben…
A barátommal mindig is imádtunk új dolgokat kipróbálni, ez az ágyban is igaz volt. A szerepjátékok a kedvenceink, de amióta a diáklányruhát kipróbáltuk, nem tágít mellőle.
Nem tartom magam könnyűvérű nőnek, egyszerűen csak szeretem megtudni már a kapcsolat elején, hogy összeillünk-e minden téren a leendő párommal.
Kevés szomorúbb van annál, amikor az ember olyan párkapcsolatokról hall, amikben a nőkkel szemben elvárás, hogy kielégítsék a párjukat szájjal, de a férfiak nem hajlandóak azt viszonozni. Vérlázító.
Nincs két egyforma ember, ahogyan nincs két egyforma párkapcsolat sem. Vannak azonban olyan problématípusok, amelyek sokaknál előfordulnak, így nem árt róluk beszélni. A pandaszindróma pont ilyen. Igazi kapcsolatgyilkos lehet, ha nem vesztek róla tudomást. Vagy mégsem?
Kezdem úgy érezni, hogy valami baj van velem. Olyan dolgokat élvezek, amiért más egyáltalán nem rajong, sőt retteg tőle…
Az előző kapcsolatom azért ment tönkre, mert a párom folyamatosan azzal büntetett, hogy nem feküdt le velem.
Az első együttlét meghatározó egy nő életében, és valljuk be, mikor rálépünk a nemi érés útjára, vajmi keveset tudunk még, és tele vagyunk tévhitekkel. Jó lenne, ha már akkor lenne a lányok mellett valaki, aki tisztázza azokat. S hogy mégis miket kellene mondani?