„Az élet tulajdonképpen olyan, mint a paintball: váratlanul lő pofon” – hallássérültként a csatasorban
Nem hittem el, hogy a paintball tényleg fájhat. Hiába mondta anyám, apám, bátyám meg még egy csomóan. A bátyám azt kérte a szülinapjára, hogy alakítsunk ki egy csapatot, és lövöldözzünk egyet egymás ellen. Nos, akkoriban akkora igenember voltam, hogy nem mondtam nemet semmire sem.
Hallássérült és mozgássérült gyerekként az épek között – hogyan éltem mégis túl?
Furcsa megírnom ezt a cikket. Vissza kell utaznom egészen az általános iskolás énemig, és valljuk be, nem mindig kellemes visszaemlékezni ezekre a pillanatokra. A gyerekek igazán kegyetlenek tudnak lenni, és én igazán könnyű préda voltam.
A bazdmeg ötven árnyalata – Érzékenyebb a szájleolvasó szenzorom a csúnya szavakra
„Nem lettem tőle halló, de jólesett elmenekülni a rózsakvarc felhős ragyogásába” – Miért kapaszkodunk gyógyító kövekbe?
Ismerjétek meg Chilit, az első, hallássérülteket segítő hangjelző kutyát!
Pár évvel ezelőtt, mikor a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségében jártam, figyeltem fel Chilire, a hangjelző kutyára. A hallássérült Gaál Zsanett kis uszkárát látva döbbentem rá arra, hogy nemcsak a látássérülteknek, epilepsziásoknak, mozgássérülteknek vannak segítő kutyáik, hanem a hallássérülteknek is. Egészen addig nem is hallottam ilyenről. A VOUS-n a nap témája: Szárnyak nélkül szabadon. Zsanettel beszélgettem Chiliről, a szárnysegédről, aki odaadja a szárnyait, hogy gazdája repülhessen.
