Tudom, sokan azt mondják, nem szabad az első randin ágyba bújni. De ha jön a lehetőség, miért ne? Valamit rosszul csináltam?
Randizgatni, ismerkedni, új emberekkel találkozni a szingli lét talán legizgibb részei – ki ne jönne lázba az első randik előtti készülődéstől, vagy attól a bizonyos rózsaszín ködös első időszaktól? Amíg ezektől a dolgoktól odavan az ember lánya, addig a modern kori ismerkedésnek igencsak megvannak a maga parái – például hogyan dolgozzuk fel, amikor már nem az első pasi válik köddé néhány találka után? Na, és miért van az, hogy vagy százszor olyan fájdalmas, ha „ghostolnak”, mintha kerek-perec megmondanák, hogy bizony nem kellesz?
Biztosan ti is megtapasztaltátok már azt a helyzetet, amikor egy sráccal elkezdtek randizni, minden szuperül alakul, majd egyik pillanatról a másikra felszívódik. Az ok? Totális rejtély... volt eddig! Most ugyanis végre fény derült arra, miért tűnnek el hirtelen.
Egyre több barátnőmtől hallom vissza, hogy ma a randizás legrosszabb része az, hogy nehéz beszélgetni a masikkal. Nem azért, mert nincs miről, vagy nem tudnak. Megtalálják a közös nevezőt, egy hullámhosszra kerülnek, beszélgetnek. A baj az, hogy szó nélkül eltűnnek.
Biztosan ti is megtapasztaltátok már azt a helyzetet, amikor egy sráccal elkezdtek randizni, minden szuperül alakul, majd egyik pillanatról a másikra felszívódik. Az ok? Totális rejtély... volt eddig! Most ugyanis végre fény derült arra, miért tűnnek el hirtelen.