Gyerekkorom óta szerettem enni. Mindig kitörő örömmel vártam, hogy menjünk a nagymamámhoz, mert egyet jelentett a kedvenc desszerteimmel, imádtam a karácsonyt, és mindig kitartóan könyörögtem anyának a boltban, hogy csak most az egyszer vegyen nekem csokit, de tényleg csak egyszer. Mára azonban az étellel való kapcsolatom 180 fokos fordulatot vett. Mégis mi változott?

Vannak olyan napok, időszakok, amikor az evésben látjuk az egyetlen vigaszt és megoldást a problémáinkra. Nemhiába hívjuk bánatnassolásnak a túlzott édességfogyasztást, és nemhiába kering a sok kajafotó az interneten.

A legnehezebb időkben a legnagyobb segítség az összefogás és a támogatás. E kettő összetevő az, ami tartja bennünk a lelket és erőt ad ahhoz, hogy végighaladjunk a gyógyuláshoz vezető úton. Így vannak ezzel azok a lányok is, akik evészavarral küzdöttek, és most azoknak szeretnének segíteni, akik még nem gyógyultak ki a betegségből.

Számtalan fiatal lány életét megkeserítik az étkezési zavarok. Talán többen is testközelből találkoztatok már a problémával, vagy akár magatokon tapasztaltátok a tüneteket. Ismerjétek meg azt a lányt, aki bátran kiállt ország-világ elé, hogy megmutassa, van kiút a reménytelennek látszó helyzetből.