Talán előbb a kapcsolatunkról kellene meséljek, mert úgy sokkal érthetőbb a vívódásom. Emesével az egyetem utáni években találkoztunk. Pontosabban ő akkor volt végzős, én már dolgoztam. Miután kikerültem az iskolapadból, azt éreztem, hogy a szociális kapcsolataim elmaradoztak, a munkába sokkal inkább csak kollégák voltunk a többiekkel, mint barátok. Emiatt döntöttem úgy, hogy keresek egy olyan közösséget, akikkel heti rendszerességgel találkozok. Régebben is jártam ilyen helyre, akkor még kiskamaszként, vidéken. Szimpatikus volt, hogy olyan emberekkel veszem körül magam, akiknek hasonló értékei vannak.

Szóval itt ismerkedtünk meg Emesével. Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy vonzódunk egymáshoz, mégis az első időszak csak lassan bontakozott ki. Beszélgettünk, találkoztunk a közösségben, utána legtöbbször beültünk valahová, majd hazakísértem. Később találkozgattunk külön is, programokat szerveztünk, táncházba jártunk.

Talán három hónap is eltelt, mire elcsattant az első csók. Azután még inkább nyilvánvalóvá vált számomra, hogy akarom őt, nagyon vártam az első együtt töltött éjszakát. Viszont ez nem volt ilyen egyszerű.

Gyakran van bűntudata, nehezen próbálunk ki új dolgokat.

Forrás:

canva.com

Pont az értékrendje, és a szülei szigorú, konzervatív nevelése miatt haladtunk lassan.  Láttam rajta, hogy gyötrődik, szerette volna teljességgel megélni a kapcsolatunkat, nem igazán tudta levetkőzni a korlátokat. Nagyjából másfél év telt el azóta, hogy végre lefeküdtünk egymással. Úgy érzem, hogy minden jól megy a kapcsolatba, de az együttlétek terén még mindig nagyon görcsös, gyakran van bűntudata, nehezen próbálunk ki új dolgokat.

Nem meséltem neki sokat a korábbi kalandjaimról, hiszen nem akartam bántani őt. Az egyetemi évek alatt volt egy-két komolyabb kapcsolatom, de voltak egyéjszakás kalandok is bárokban, hotelszobában, táborokban. Talán ezeket sejti, lassan összerakta magában a képet, hiszen sose titkoltam, de ha nem kérdezett rá, akkor nem beszéltem ezekről.

Kipróbáltam már pasival is. Szerintem meg se fordulna a fejébe ilyen lehetőség, hiszen tipikus hetero pasinak tűnök. Sőt, annak is vallom magam, attól, hogy volt ilyen kalandom.

Ez inkább szárnybontogatás volt a részemről.

Forrás:

Unsplash.com

A sráccal az egyetem második évében ismerkedtem meg. Akkoriban három lánnyal laktam együtt. Az egyikük unokatesója volt ez a srác, így gyakran átjött hozzánk, és akár hosszabb ideig is ott csövelt a lány szobájába. Voltak olyan napok, amikor a csaj egyetemen volt, és ha otthon voltam, akkor dumáltunk. Pár ilyen hosszabb beszélgetés után kezdtem azt érezni, hogy szimpatikus a másik, de eléggé fura élmény volt, hiszen sose gondoltam úgy a pasikra. Kiderült, hogy elég sok közös témánk van, például filmek, sorozatok, videójátékok.

Egyik hétvégén nem mentem haza vidékre, mert készülni kellett egy húzós vizsgára. Szombat este mégis már nagyon vágytam valami kikapcsolódásra, ezért gondoltam átszólok a srácnak, hátha van kedve videójátékozni. Közben persze sokat beszélgettünk és lecsúszott néhány sör is. Egy adott ponton azt vettem észre, hogy – belemerülve a mesélésbe – simogatni kezdte a combomat, és egyre csak közeledik. Fura is volt a reakcióm, mert nem toltam el magamtól, amikor meg akart csókolni. Így történt, hogy végül lefeküdtünk.

Azonban másnap reggel nagyon nem tudtam hova tenni magamban az élményt. Szerencsére a srác is diszkréten kezelte a dolgot a lányok előtt. Végül lett egy második, egy harmadik és egy negyedik alkalom is belőle. Úgy gondolom, hogy ez inkább szárnybontogatás volt a részemről, hiszen továbbra is a lányokhoz vonzódok. Az inkább egy kivételes eset, időszak volt.

Szeretném ezt elmondani Emesének, de fogalmam sincs hogyan kezdjek bele. Na, meg tartok a reakciójától, hiszen többször kifejtette az elutasító véleményét a homoszexualitással kapcsolatban. Attól félek a leginkább, hogy nem tudna továbblépni ezen, ha undorodna tőlem, ha attól tartana, hogy ő nem elég izgalmas nekem az ágyban. Vagy ami a legrosszabb: elhagyna. Tanácstalan vagyok, hiszen egyrészt feleségül akarom venni őt, másrészt meg bánt, hiszen tudom, hogy elítélne ezért. Talán egy következő levelemben elmesélem azt is, hogyan fogadta mindezt.

Bálint levelét Kedves Gerda jegyezte le.

A Hogyan mondjam el a menyasszonyomnak, hogy voltam már pasival is? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Ismertem már korábbról mit jelent furrynek lenni, és akkoriban természetesnek tűnt, hogy azt gondolom ez valami elfajzott fétis, amely soha nem vonzott. Viszont ahogy egyre többet találkoztam a témával, egyre többször azon kaptam magam, hogy furrykről szóló tartalmakat nézek, és egyre jobban beleásom magam a dolgokba. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy én mi lehetnék, és kíváncsiságból elkezdtem ismerkedni nemzetközi üzenőfalakon.

Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy egyre jobban ebben a világban érzem magamat igazán otthon, és ez nagyon megviselt. Bűntudatom volt, pedig senkinek nem ártottam, csak egy képzelt karakternek adtam ki magam az interneten. Hosszú idő volt, amíg ezt sikerült tudatosítanom magamban.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a furry lét csak és kizárólag a jelmezes szexről szól. Én inkább a rejtett, de számomra az igazán valódi énem megélését látom benne. Ettől függetlenül vettem részt intim szerepjátékban, de ez számomra sokadrendű. Sokkal többet jelentenek számomra a távoli kapcsolatok, barátságok és a megértés, amire ebben a közösségben lelek, legyen szó az élet bármely oldaláról.

A legtöbben csak online, internetes közösségekben szerepjátékokban élik meg személyiségüknek ezt az oldalát, nem öltöznek jelmezbe.

Forrás:

Canva.com

Nem tudom, hogy valaha nyíltan felvállalhatom ezt a második életet a családom és barátaim előtt. Félek, hogy nagyrészük meg se próbálna megérteni, a többiek pedig nem tudnának ugyanúgy nézni rám, mint eddig. Úgy érzem, hogy túl nagyok az előítéletek és jobb, ha ez egyelőre az én titkom marad.

Péter történetét Kovács Ákos dolgozta fel.

A A titkom, hogy furry vagyok, csak állatként lehetek igazán önmagam bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A négyperces videóban különböző korú, nemű és hátterű embereket kérdeznek arról, hogy

A megszólalásokból tisztán vagy rejtve mutatkoznak meg a különböző „más” csoportokhoz való tartozás előhívta előítéleteink, majd a személyek jobb megismerése után a szembesülés: saját magunkkal és a skatulyák mögötti valósággal.

A Hősök Tere társalapítója, Philip Zimbardo professzor szerint az előítéletesség kódolva van az emberben, leegyszerűsítendő a mástól mint idegentől való félelmet. Bár az evolúció során a csoportidentitás egyfajta pozitív funkcióval bír és segít minket eligazodni a világban, káros hozadéka mégis van:

Ez az egyik olyan mechanizmus, amiről nincs tudomásunk, mégis eszerint működünk. És éppen ezek a tudattalan mechanizmusok vezetnek könnyen előítéletességhez. Ezért nagyon fontos, hogy tudatában legyünk annak, amikor másokról vagy akár önmagunkról előítéletesen gondolkodunk, és megkérdőjelezzük ezeket a néha automatikus gondolatokat, hogy megalapozott döntéseket hozhassunk társainkról és magunkról.

Én sem vagyok előítéletes Gór Nagy Máriával szemben, de… 

Én nem vagyok előítéletes, ha a 60+-os hazai celebekről van szó, de Gór Nagy Mária, gyerekek, na… ő aztán tényleg mindent megtestesít, ami miatt ezt a korosztályt és társadalmi közeget nem értjük. Rosszul hangzik mint kezdőmondat, ugye? Pedig maga Gór Nagy Mária is valami hasonlót mondott, amikor a TV2 reggeli műsorában a minap kijelentette: „Nem vagyok rasszista, de gyűlölöm az arabokat.” Akiket rögtön a terroristákkal is azonosított, ha már. Hadd szóljon!

A Hősök Tere számára készített, reprezentatív GfK kutatásból kiderül, hogy van ellentmondás abban, hogy hogyan gondolkozunk és cselekszünk: amikor másokról van szó, akkor 10-ből 8-an (78%) azt gondolják, hogy könnyen tévednek, akik elhamarkodottan ítélnek. Viszont amikor az első benyomásokról van szó, akkor 10-ből 4 (42%) válaszadó szerint nem csal az első benyomásunk.

Tehát hiába gondoljuk azt, hogy az elhamarkodott ítélkezés téves, mégis így cselekszünk. A Hősök Tere szerint ilyenkor érdemes benyomni egy pillantra a „stop” gombot, és átgondolni, mi alapján alakítottuk ki a benyomásainkat és kicsit jobban utánajárni további információknak.

A Hősök Tere elsősorban középiskolai tanároknak szóló, elméleti és gyakorlati elemeket is tartalmazó tréningje az előítéletesség csökkentéséről szóló modullal bővült. Az eddig a bámészkodóhatás pszichológiáját és a fix (fixed), illetve a növekvő (growth) mindset közötti különbségeket, valamint utóbbi elsajátításának módjait tanító egynapos oktatásokon eddig több mint 1500 pedagógus vett részt az ország számos pontjáról.

Gyakran sztereotípiákat használunk, hogy dönthessünk és így sokszor előre ítélkezünk másokról, ami gyakran tévútra visz minket. Mi épp ezért szeretnénk megmutatni, milyen más kapaszkodóink vannak az életben az előítéletes érzések helyett.

Ebben segít nekünk a Young & Rubicam és az MEC, két olyan szervezet, akik számára nem volt kérdés az együttműködésünk. Élmény velük együtt dolgozni” – mondta Orosz Györgyi, a Hősök Tere ügyvezetője.

„Mindjárt hányok tőled”

„Három ember él tetovált szemgolyóval Magyarországon. Csirmaz Péter az egyik. 25 évesen több életveszélyes testmódosításon van túl. Első piercingjét 15 évesen csináltatta. Nem szoktam ismeretlenül ítélkezni mások felett, de a Petivel való találkozástól, bevallom, tartottam egy kicsit” – írta korábbi cikkében a VOUS fotósa, Zsófi.

A teljes interjút és a képeket ide kattintva nézhetitek meg.

A „A romaság, ami taszít engem!” – Tehetünk az előítéletek ellen! bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Nem akarok álszenteskedni, én is azt gondoltam, hogy kondiba alapjáraton sötét parasztok járnak. Bár lenne erre szebb kifejezés!

Aztán a sors fintora, és a szerelemé, hogy végül én is belecsöppentem ebbe a sztoriba.

Kondiba járni olyan, mint egy elit klub tagjának lenni. Bármibe le merem fogadni, hogy nincs közöttetek olyan, aki ukmukfukk, fogta magát, és lement. Ehhez senkinek sincs bátorsága, mindannyian „úgy kerülünk be”, hogy „először lementem egy haverommal”. Biztos, hogy az „elit” kifejezésen fennakadtatok, de igen, E.L.I.T., mert ezek az emberek büszkék arra, hogy ide tartoznak.

És igen, a recislánynak sokszor D kosara van, Nobel-díja viszont nincs, de olyan kerek a feneke, amilyenről ti csak álmodoztok. És nem azért, mert „szerencsés a genetikája”. Amondó vagyok, hogy a nagy utálkozás féltékenységből táplálkozik. Szeretjük utálni azokat, akik valamiben jobbak nálunk. Na de mesélek egy kicsit.

Sportok könyve

Forrás:

Alexandra

A kedves recepcióslány mosolyogva megkérdezi a neveteket, kifizetitek a bérlet árát, kaptok egy kártyát, ő pedig elmondja, mit merre találtok. Bizonytalan léptek következnek az öltöző felé. Nekem az járt a fejemben, hogy „istenem, de fogom szégyellni magam ennyi bomba nő között, és inkább bő melegítőt és pulcsit kellett volna hozni…!”. És lőn világosság: a női öltözőben is ugyanolyan nők vannak, mint máshol és pont ugyanúgy viselkednek, mint bármelyik másik közösségben. Egyébként érdekesen lehet őket csoportosítani.

Ismerjétek meg a kondis csajok társadalmát!

Vannak az órára járó lányok, négyes-ötös falkákban közlekednek, hangosan rihegnek-röhögnek, és csak egymással beszélgetnek. Ha feliratkoztok egy órára, veletek is fognak haverkodni, semmi pánik. Aztán hamar ki fogjátok szúrni a barátnőket. Két-három lány sétál géptől gépig, sokkal inkább beszélgetnek, mint edzenek, de ha nekik jó így, akkor mindenki másnak is. Az utolsó csoport a jó nőkből áll. Mindig egyedül edzenek, véletlenül sem szólnak senkihez, egymáshoz se. Edzés közben végig figyelik, nézi-e őket valaki. Ez kicsit vicces tud lenni. Oh, és akad még egy típus, akinek állati jó az edzőcucca, és a testépítéssel is egész jól áll. Látjátok? Ezek a lányok is pont ugyanolyanok, mint amilyenek bárhol máshol.

Fenyvesi Zolival próbáltuk ki a konditermet, ahol épek és sérültek együtt edzenek

Magyarországon egyedülálló konditermet hozott létre a SUHANJ! Alapítvány Budapesten, ahol együtt edzhet mozgássérült, látássérült és értelmi sérült ép társaival. A kezdeményezés egész Európában ritkaságnak számít. A megnyitó előtt próbálhattuk ki a fitnesztermet, ráadásul Till Attila új filmjének főszereplőjével, Fenyvesi Zoltánnal.

A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.

Adjatok időt magatoknak!

Az Edzés. Most ugrik a majom a vízbe! Az elején mindenki bénának érzi magát. Szégyelli, hogy kicsi súlyokat bír csak el. Fél, hogy rosszul végzi a gyakorlatot, és még annyi ilyen van. Szóval, ha éppen ennél az állomásnál tartotok, kérlek, ne aggódjatok! Én is féltem, sőt kicsit még most is félek.

Nagyjából egy hónap alatt megismerkedik az ember minden géppel, lesznek kedvenc edzései, és olyan gyakorlatok, amelyeket szívből gyűlöl. Én például imádom a lábedzést, az összeset, és teljes szívemből rühellem a fekve nyomást. Azt nem nőknek találták ki, de attól még csinálom. Azt is hallottam már, hogy egy hónap edzés után látni fogjátok magatokon a változást, viszont két-három hónappal később mások is észre fogják venni. Hát én fél évvel később sem vettem észre, csak amikor előkerült egy régi fotó.

Forrás:

Fekete Anna Eszter

Edzés majd holnap? Eláruljuk, hogyan vegyétek rá magatokat, hogy már ma nekiinduljatok

Néha kínszenvedés nekikezdeni egy feladatnak. Futás előtt még a cipőfűző bekötésének gondolata is távolinak tűnik, máskor fizikai képtelenség elővenni a nyelvkönyvet, vagy kifejezetten taszít egy Word-dokumentum megnyitása. Még ha alapvetően szívesen űzünk is egy tevékenységet, akadnak mélypontok, amikor a hátunk közepére kívánjuk azt – létezik azonban kiút a motivációs gödörből.

Pszichológus szerzőnk, Zsély Anna írását ide kattintva olvashatjátok.

Aztán a sztereotípiavéglet megdőlni látszik

Hadd meséljek egy sztorit! Edzés után ücsörgünk a szaunában egészen nagy bandával. Van egy srác, elég alacsony, de szépen ki vannak dolgozva az izmai, és nagyon barátságos. A beszéde olyan… ízes. Eleinte el-elmosolyodtam, ha őt hallgattam. Gondoltam, nem egy atomfizikus, biztos valami peremvidéki kisvárosból jött, aztán nem is tehet róla, hogy nem igazán megy ez a kiejtés dolog. A tőle megszokott nyíltsággal mesélt éppen, és – most jön a csattanó – kiderült, hogy ukrán, és sportorvosi diplomája van, néhány éve él csak itt. Ekkor én már nagyon szégyelltem magam. Bár én beszélnék úgy oroszul vagy kínaiul, mint ő magyarul, és amúgy van egy kommunikáció alapszakos diplomám.

Ül a szaunában egy másik fazon is. Hulknak hívjuk, mert pont akkora darab, csupa izom, csak nem zöld.

Az utolsó döfés egy tök fiatal lány, aki az egyik legnépszerűbb magyar bank programozó rendszergazdája, nemrég diplomázott. Na, ekkor szólalt meg az egyik haverom, hogy ő mindjárt kimegy a szaunából a mindjárt OKJ-jával. (Éppen a vizsgáira készül, és nagyon szurkolunk neki! – a szerző.)

A tévhitek tévhite, hogy csak olyanok járnak konditerembe, akiknek egyetlen agysejtje van, és az is nagyon magányos. Ezeket az embereket az ambíció hajtja előre, és nem ostobák, nem bunkók, és végképp nem sötétek.

U.i.: Edzőpartnert keresek! Szóval, ha szeretnétek belépni az elit klubba, hát, van egy belépőm!

„Szenvedtem, fájt, és alig bírtam felkelni” – Ilyen volt életem első női bokszedzése

Szerkesztőnk, Engel Nóri divatimádó lányként többnyire a divatos kesztyűkről ír. Aztán egyszer úgy döntöttünk, mi lenne, ha kilépne a komfortzónájából, és ellátogatna egy bokszterembe egy női bokszedzésre. „Mindig is királylányos, kissé 'nebáncsvirág' lány voltam, így nem meglepő, hogy az ökölvívás távol állt tőlem” – írta élménybeszámolója elején Nóri, akinek cikkét ide kattintva olvashatjátok végig.

A A „kondis Béla” jelenség, avagy miért szapuljuk annyit a kondisokat? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Gór Nagy Mária rögtön azzal indítja beszámolóját a „rémálommá vált” törökországi nyaralásról, hogy leszbikusnak nézték… ami amellett, hogy teljesen irreleváns, panaszként („úgy nézek ki, nem?!”) igazán abszurd. Ha a barátnőmre, akivel utazom, azt hiszik, hogy a partnerem, nem megsértődni szoktam, hanem vállat rándítok.

Nem érdekel különösebben. Nincs jelentősége, nincs súlya, nem érzem magamat kevesebbnek attól, hogy nem ismerték fel a szexuális orientációmat, nem mindenki számára nyilvánvaló heteroszexualitásom. Talán azért, mert hiszem, hogy leszbikusként sem lennék sem jobb, sem rosszabb ember. Ahogy mások sem azok. Sőt abban is biztos vagyok, hogy a külsőm sem lenne más (szőrös lábam és szakállam sem volna), ahogy azt a színésznő – láthatóan – feltételezi. És ahogyan az életben ez nem számít, úgy egyszerűen nem téma egy szabadidős program, például egy nyaralás során sem.

Leszbikus Disney-hercegnő?! – 5 tévhit, amiért sokan lázadnak ez ellen

„Olvasom több helyen is, hogy a CitizenGO nevű szervezet élénken tiltakozik a Give Elsa a Girlfriend kezdeményezés ellen, aminek célja, hogy leszbikus mesehős is feltűnjön a vásznon a Disney-hercegnők sorában. Ez szépen mutatja, mennyi még a sötét folt, és mennyi tévhit kapcsolódik mindahhoz, amit gyűjtőnéven csak 'másságnak' hívunk.”

A teljes cikket ide kattintva olvashatjátok!

Aztán ha ellopják az irataimat – esetleg én veszítem el őket –, az sem téma, hogy én ki vagyok. Tényleg nem. Pedig Zs kategóriás senkiként nekem is volt már szerencsém a hivatalban: egy ügyintéző az önkormányzatnál épp ismerte véletlenül a blogomat, amikor az iparűzési adóval kapcsolatban intéztem valamit, és pár perc lelkesedés után felajánlotta, hogy később, ügyfélfogadási időn kívül térjek vissza a papírokkal, hogy ne kelljen sorban állnom. Zavarban voltam. Igen, ez egy privilégium, amit a szerencsémnek köszönhetek. Gór Nagy Mária nyilván az életművének is, ezt nem vitatom (nem vagyunk egy kategória, ne értsétek félre), de… helló, egy ilyen kontextusban, amikor az ember kiszolgáltatottan áll a hatóságok előtt, egyszerűen akkor is bizarr volna saját nevem visszhangját hallgatni, ha történetesen Oscar-díjas rendező volnék. Mert a többi ember, aki átéli ezt a fajta kiszolgáltatottságot, nem az, és ebben a minőségemben az én státuszom is mellékessé válik.

Ez a felvezetés persze már önmagában véve megágyazott annak, ami ezután jött: „Nem vagyok rasszista, de gyűlölöm az arabokat.” Az arabokat, akik persze muszlimok, törvényszerűen. Mind. És ha már muszlimok, fanatikusak is („ez az iszlám… ez a fanatizmus…”): terrorista, aki „inkább felrobbantja magát”. Ez már csak ilyen dolog: arabok, iszlám, terrorizmus együtt járnak kéz a kézben.

A két műsorvezető, Demcsák Zsuzsa és Szebeni István próbálta finomítani a képet, de Gór Nagy Mária még szükségesnek érezte megemlíteni, hogy ő aztán ismeri ezt a világot, mert a Várban – hol máshol? – lakik: látja, hogy élnek „ezek”, a sok feleséggel, akik a Hilton előtt cipelik férjeik után a csomagot. Ennyi előítéletet és tudatlan általánosítást ritkán hall az ember egy-egy negatív, az araboktól, az iszlámtól és a terrorizmustól minden bizonnyal egyébként független eset kapcsán.

Könnyű volna azt mondani, hogy Gór Nagy Mária csak sokkot kapott a kellemetlen élmény hatására, és a poszttraumás stressz mondatott vele ennyi bődületes butaságot, de valami azt súgja, hogy ezúttal nem csak az előítéletek munkálkodnak bennem, amikor azt mondom: elég volt ezekből a privilégiumaikból show-t csináló, önelégült életműdíjasokból, a tehetség és a siker senkit sem jogosít fel arra, hogy másként méressen meg, ha emberségről van szó. Már csak azért sem, mert az élet jóval árnyaltabb és színesebb annál, hogy általánosítások mögé bújva gyűlölködjünk a tévében, mielőtt az aktuális hakninkat vezetjük fel…

A Én sem vagyok előítéletes Gór Nagy Máriával szemben, de… bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Forrás:

giphy.com

.

Egyik nap történt velem ugyanis az az eset, hogy a 2-es metróra szálltam fel az egyik csoporttársammal, és épphogy megálltunk, szusszantunk egyet, de már éreztem magamon a szúrós tekintetet. Két tizenéves lány szeme akadt meg rajtam, éreztem, hogy néznek. Tudjátok, az ilyet általában mindig megérzi az ember. Majd ez a mondat csapta meg a fülemet:

Nézd már azt a csajt!

Alig pillantottam oda, de máris láttam a szánalmas, lenéző tekintetüket, láttam, hogy engem néznek és rólam beszélnek. Mókás dolgok a nonverbális jelek, amiket szinte képtelenek vagyunk kontrollálni. Többet mesélnek rólunk az arcrezdüléseink, mint az, amit mondunk. Ezért van az, hogyha valakiről beszélünk, akarva-akaratlanul is az adott személyre nézünk. Ez mindig igaz, és ebben a történetben is pontosan ez történt.

Forrás:

giphy.com

Nem mondom, hogy ne legyen véleményünk, mivel olyan nincs, hogy nem gondolunk semmit a másikról. Ha valakitől megkérdezitek, hogy mit gondolt rólatok első látásra, és erre ezt a választ kapjátok: „Nem gondoltam semmit.”, akkor az hazugság. Nincs olyan, hogy nincs véleményünk. De azzal már nem igazán értek egyet, hogy a nemtetszésünket ilyen formában kell kifejeznünk. Hozzáteszem, azt a két lányt életemben először láttam, ahogy ők is engem, mégis ilyen módon tudatták velem, hogy valami nem tetszik nekik. Kérdem én: micsoda? A hajam? A nadrágom? A táskám? Legyen bármelyik is, a lényeg ugyanaz marad, amit mindenkinek meg kéne értenie: nem vagyunk ugyanolyanok.

Az, hogy ők és még sokan mások a földkerekségen így fejezik ki magukat, arról szerintem a legkevésbé sem mi tehetünk, nem a mi szegénységi bizonyítványunk. Ezekben a percekben pedig mindig csak egy gondolat nyugtat:

A Miért bámulnak meg és miért ítélkeznek feletted idegenek? bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A feministák dühös nők

Nem. Egyszerűen csak egyenlőséget akarnak. És aki szenvedélyesen hisz egy ügyben, hajlamos olykor felemelni a hangját. Amikor pedig olyan kérdésekről esik szó, mint a nemi diszkrimináció vagy a nők elleni erőszak, ez teljesen érthető.

A 18. század végétől folyamatosan parázs viták zajlanak a női egyenjogúságról. Igaz, hogy újabban számos híresség is kinyilvánította a véleményét a témáról, és állandóan közszájon forog az emancipáció kérdése. Ám ettől még a feministák nem amolyan „úton-útfélen arcodba nyomják a tanaikat, ha akarod, ha nem” típusú emberek.

Az egyenjogúságért és egymás elfogadásáért küzdő nők különböző származású, kultúrájú, családi hátterű, nemi identitású emberek, a mozgalomnak egyáltalán nincs köze a szexuális orientációhoz.

Ez sem igaz. Például, ha egy srác megtartja az ajtót, nem az az első, ami bevillan egy feministának, hogy „hú, ez most azt hiszi, hogy én, a hülye nő azt sem tudom, hogy kell kinyitni”. A jogaikért küzdő nőknek sem derogál elfogadni egy lovagias gesztust. A feminizmus a döntés szabadságáról szól – nem tilos nőként viselkedni!

Bizonyára vannak olyan feministák, akiknek egy pasi bábu a dartstáblájuk otthon, de a feminizmus alapvetően nem azt jelenti, hogy az összes férfit a pokolba kell kívánni. Sőt, a mozgalom a férfiakat is arra bátorítja, rázzák le az ostoba sztereotípiák béklyóit.

A Ilyen a feministák igazi arca – 5 tévhit a női egyenjogúság élharcosairól bejegyzés először Vous-én jelent meg.

Kövér vagyok, de szeretek edzőterembe járni.

Kövér vagyok, de kevesebbet eszem, mint a vékony fiú barátaim.

Kövér vagyok, de nem azért veszek fel bikinit, hogy megbotránkoztassalak titeket. Azért hordom, mert csodásan nézek ki benne.

Kövér vagyok, de nem utálom a vékonyakat. Úgy gondolom, mindenkinek joga van szeretni a testét.

Kövér vagyok, de jól nézek ki meztelenül.

Kövér vagyok, de a férjem mindennap elmondja, gyönyörűnek lát.

És íme a videó, amely garantáltan mosolyt csal az arcotokra!

A Ilyennek látják magukat a túlsúlyos emberek – videó bejegyzés először Vous-én jelent meg.

A külső nem minden. Az csak külső. Megkérdeztem a barátnőimet, ők mi alapján választanak maguknak pasit. Mondták, hogy amikor ők szerelmesek voltak, az valahogy megszépítette a fiút. Nem tűnt fel, hogy nem úgy áll a foga, ahogy a Colgate-reklámokban a modelleknek. Hogy rágja a körmét, ami csúnya. Valahogy a szerelem ilyen. Rózsaszín köd.

A belső értékek sokkal fontosabbak. Mert ha választani kell, egyértelműen az emberség, a kedvesség, a jó humor a mérvadó. Ha veletek szemben áll két pasi, az egyik kívül gyönyörű, de belül borzalmas, a másik pedig épp az ellenkezője, melyiket választjátok? Ha okosak vagytok, az utóbbit. Mert azt, aki nem olyan helyes, hogy Calvin Klein-modell legyen, még kicsit tudjátok formálni úgy, hogy jobban tetsszen nektek.

És ti mások vagytok. És nem illetek össze. Persze, lehet foggal-körömmel küzdeni azért, hogy egyek legyetek, de hosszú távon ez nem fog működni.

Az ember nem tud megváltozni. Ne is akarjátok megváltoztatni őket. Ideig-óráig sikerülhet, olyankor pedig boldogok vagyunk, hogy igen, megérte a sok áldozat, amit érte hoztunk. De az alap, a gyári tulajdonságok megmaradnak. Vagy elfogadjátok őt olyannak, amilyen, vagy inkább engedjétek el a dolgot.

Sok bosszúságot tud okozni egy olyan kapcsolat, amiben nem vagytok boldogok. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy senki nem erre vágyik.

Forrás:

iStock

A szerelem vak. És vakká tesz titeket. Ha valakit igazán szerettek, nem fog számítani, milyen nadrág van rajta. Nem fog érdekelni az sem, ha külsőre egyáltalán nem illetek össze. A végén úgyis csak az lesz a fontos, hogy milyen vele. Mikor ketten vagytok, együtt, mindentől és mindenkitől távol. Hiába fekszik mellettetek egy félisten az ágyban, ha nem tudtok miről beszélgetni, és teljesen mások vagytok. Egyezzen az értékrend, a meglátás, a gondolkodás. Nekem az jelenti azt, hogy nem működőképes valakivel a dolog, amikor kínos csendben ülünk egymással szemben. Tudjátok, az érzés, amikor azon gondolkoztok: mit is kéne mondani neki? Igen, azt hiszem, ez már rég rossz.

Michaletzky Luca, a VOUS pszichikógus szakértője szerint teljesen rendben van, ha a külső alapján véleményt formálunk valakiről, de ezután már valami másnak kell következnie:

"Amikor valakivel először találkozunk, a másodperc töredéke alatt eldöntjük róla, hogy szimpatikus-e vagy sem, így természetesen az első benyomás alapvetően az illető külsején, kisugárzásán múlik.

Ám ha az első rostán átment az illető, tehát fizikailag vonzó, akkor már inkább a belső tulajdonságai alapján döntjük el, hogy mennyire szeretnénk vele szorosabb, hosszan tartó kapcsolatot.

Valójában emögött sok, ennél jóval összetettebb folyamat is működik, például családi kapcsolatok, viselkedési minták, egyéni értékrendek és játszmák alapján."

A Aki azt mondja, a külső nem számít, az hazudik bejegyzés először Vous-én jelent meg.