Nem. Egyszerűen csak egyenlőséget akarnak. És aki szenvedélyesen hisz egy ügyben, hajlamos olykor felemelni a hangját. Amikor pedig olyan kérdésekről esik szó, mint a nemi diszkrimináció vagy a nők elleni erőszak, ez teljesen érthető.

A 18. század végétől folyamatosan parázs viták zajlanak a női egyenjogúságról. Igaz, hogy újabban számos híresség is kinyilvánította a véleményét a témáról, és állandóan közszájon forog az emancipáció kérdése. Ám ettől még a feministák nem amolyan „úton-útfélen arcodba nyomják a tanaikat, ha akarod, ha nem” típusú emberek.

Az egyenjogúságért és egymás elfogadásáért küzdő nők különböző származású, kultúrájú, családi hátterű, nemi identitású emberek, a mozgalomnak egyáltalán nincs köze a szexuális orientációhoz.

Ez sem igaz. Például, ha egy srác megtartja az ajtót, nem az az első, ami bevillan egy feministának, hogy „hú, ez most azt hiszi, hogy én, a hülye nő azt sem tudom, hogy kell kinyitni”. A jogaikért küzdő nőknek sem derogál elfogadni egy lovagias gesztust. A feminizmus a döntés szabadságáról szól – nem tilos nőként viselkedni!

Bizonyára vannak olyan feministák, akiknek egy pasi bábu a dartstáblájuk otthon, de a feminizmus alapvetően nem azt jelenti, hogy az összes férfit a pokolba kell kívánni. Sőt, a mozgalom a férfiakat is arra bátorítja, rázzák le az ostoba sztereotípiák béklyóit.