A donor: Köszi Apu, csak elkéstél kb. 20 évet
Ott fekszik a patológián a boncasztal kellős közepén apám holtteste, és az orvos arra vár, hogy nyilatkozzam a szerveiről – írja Boglárka, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Egyed-Husti Boglárka novelláját olvashatjátok.
A skót Coinneach MacLeòid speciális helyzetben van: nem vért ad, vagy szervet, hanem a hangját.
„Arra gondoltam, milyen szörnyű, hogy valakinek meg kell halnia, hogy én tovább élhessek”
Máshogyan értékeljük a helyzeteket, az emberi kapcsolatainkat, mert különbözőek vagyunk. A súlyos betegségen átesettek vagy szervátültetettek azonban hasonlóan gondolkodnak: ők az apró dolgokat is tudatosan élvezik, és mindennap mélyen hálásak, hogy egy második életet kaptak. Az életszemléletükből sokat tanulhatunk.
„Komoly lelkiismereti gondokat okozott, elfogadhatom-e a szép, fiatal feleségem veséjét”
Újságíróként hús-vér emberek valódi bánatával és örömével találkozhatok. Sok minden eltörpül azok mellett a problémák mellett, amelyek szóba kerülnek. A legmegindítóbb történeteket az egészséggel és önzetlenséggel kapcsolatban hallottam. Ha valaki olyan betegségben szenved, amelynek gyógyítása csak szervátültetéssel lehetséges, akkor a beteg élete tényleg egy másik ember jóságától, önzetlenségétől függ.
Ha Tindert használtok, akkor több mint valószínű, hogy a szerelmet keresitek. Az már sokkal kevésbé valószínű, hogy esetleg vesedonorért használjátok a közkedvelt társkereső alkalmazást. Pedig Alana Durannel éppen ez történt. Pont a tökéletes párra talált rá, csak éppen nem a szerelem, hanem az egészség terén.
