Vannak mondatok, amiket már annyiszor hallottunk és annyiszor sujkoltak belénk, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy nem lehetnek igazak. Pedig néha érdemes csak hátralépni néhányat és onnan ránézni a dolgokat: biztos, hogy jól van ez így?

Hollywoodban elég gyakori, hogy egy-egy színész azért nem kap meg egy szerepet, mert már kicsit idősebb. Emiatt Kalifornia kormányzója most aláírt egy törvényt, hogy megfékezze a kor alapú diszkriminációt.

Ha veletek is előfordult már, hogy összegömbölyödve sziszegtetek a kanapén a hónapnak azon a bizonyos napján és véreztetek, mint a meglőtt őz, talán örömmel – esetleg némi irigységgel – üdvözlitek annak a bristoli cégnek a döntését, amely első nyugat-európai országként keblére ölelte az Ázsia egyes részein évtizedek óta hatályban lévő menstruációs távollét politikáját. Ennek lényege, hogy a nőnek a ciklus kezdetén külön fizetett szabadság jár, hogy otthon pihenhessen. Jól hangzik, ugye? Pedig több ezzel a gond, mint hinnétek...

Kellemetlen, sőt, vérciki egy nagy színvonalú rendezvényre nézve, hogy vallása miatt diszkrimináljon egy résztvevőt. Az illető ráadásul Amerika színeiben indul majd a riói olimpián vívóként.

Régen alapvetően azért nyúlt minden nő a magazinokhoz, hogy megtudja belőle a tökéletes bikinialak titkát. Ma már nem annyira menő olyan szavakkal dobálózni, amelyek a női testet értékelik.

Régóta általános probléma, hogy a nők nem kapják meg azt a fizetést a munkájukért, amit a férfiak, ugyanabban a munkakörben. Ez tényleg csak azon múlna, hogy mi van a lábunk között? Szerintem nem. És éppen ebből lett most elege Jennifer Lawrence-nek is.

Azt hinnénk, már túl vagyunk az előítéleteken, de még mindig vannak olyan munkahelyek, ahol a vezetőséghez nem jutott el a szabad gondolkodás eszméje, és az olyan fogalmak sem, mint az alapvető emberi jogok és annak gyakorlása.

Egyre több szervezet képviseli magát a Budapest Pride-on, idén először tanári csoportok is jelen vannak. Mi most hetero párokat kérdeztünk arról, hogy miért tartják fontosnak a részvételt.