A cipőválasztásnál egészen addig nem olyan fontos a kényelem, amíg az ember lánya lába nem lesz idősebb egy kicsit. Nem kell ehhez harmincasnak lenni, a húszas éveink közepén is rádöbbenhetünk arra, hogy az egyszezonos, olcsó divattopánok tönkreteszik a lábunkat. A csodaszép és kényelmes és egyedi lábbeli ritka együtt. Erre döbbent rá Scherfel Nóra is, aki Mandragora design néven indított cipőmárkát.

Mind voltunk már ilyen helyzetben! A ruhátokhoz magas sarkú cipő passzol, de az éjszaka közepén azt kívánjátok, bárcsak hagytátok volna az egészet, és inkább laposban indultatok volna el. Mit lehet ilyenkor tenni?

Mától nem álom, hogy igazi Hamupipőkének érezzétek magatokat, legalábbis értelmet nyer az a metafora, hogy beleléphettek Hamupipőke cipőjébe. Egy cég ugyanis gondolt egy merészet, és piacra dobott egy kollekciót, ami minden ízében és szegletében pont olyan, mintha Hamupipőke gardróbjából került volna elő.

A Szex és New Yorknak hála nemcsak azt tudtuk meg, hogy a tüllszoknya hétköznapra a közértbe is megteszi, de azt is, hogy Jimmy Choot egyszerűen kötelező imádni. Jimmy Choo a cipők Cadillacje: a legtöbb nő a két kezét összetenné, ha mehetne egy „kört” egy ilyen darabban. De ki áll pontosan az imádott cipők mögött? 

Az én olvasatomban egy cipő vagy kényelmes és lapos, vagy kényelmetlen és magas sarkú. A kényelmes magas sarkú cipő egy vágyálom, bár ki tudja, hosszú még az élet, bármi megtörténhet.

Nem hittem, hogy a sport és a nassolás megfér egymás mellett, de a Nike felülmúlta minden elképzelésemet: piacra dobta a legínycsiklandozóbb sportlábbelit, ami létezik a világon.

Az utolsó nap változott a terv, én kaptam meg a feladatot, mert a főszerkesztő pontosan tudja, nem értek ugyan a divathoz (annyira), de javíthatatlanul cipő- és emberbolond vagyok. Vágó Réka cipőtervezővel beszélgettem. Esett szó divatról is. Azért.