Valószínűleg közületek is sokan fontosnak tartják a beismerés erejét. Azt tanították nektek, hogy a bűneitek bevallása kulcsfontosságú a tisztább lelkiismeret és a jobb jövő érdekében. De a beismerés önmagában elősegíti a viselkedés változását?

Vannak olyan hibák, bűnök, melyek, ha tetszik, ha nem, kódolva vannak bennünk a születésünk időpontja alapján, csillagjegyünk ugyanis kulcsszerepet játszik életünk alakulásában, befolyásolja minden egyes lépésünket. Nyilvánvaló, csak hajlamról van szó, melyet elég erős jellemmel, akarattal legyőzhetünk.

Vannak olyan hibák, bűnök, melyek, ha tetszik, ha nem, kódolva vannak bennünk a születésünk időpontja alapján, csillagjegyünk ugyanis kulcsszerepet játszik életünk alakulásában, befolyásolja minden egyes lépésünket. Nyilvánvaló, csak hajlamról van szó, melyet elég erős jellemmel, akarattal legyőzhetünk.

Megcsaltak, elhagytak, hazudtak nektek? Vagy még ennél is komolyabban bántottak, ami mindenki szerint megbocsáthatatlan? Mégis meg kell tennetek, hogy szépen lassan elengeditek a bennetek munkáló dühöt, olyannyira, hogy már nem akartok revansot, megtorlást, már nem akarjátok megbüntetni az illetőt. Na nem azért, mert elfelejtitek a bűnét, hanem mert különben titeket emészt fel a kínzó fájdalom és a harag.

Volt már olyan érzésetek, hogy ugyan semmi konkrét okotok nincs rá, de féltek bizonyos helyeken? Nem azért, mert alapvetően is gyakran paráztok, hanem mert volt valami a levegőben. Vagy mert sok ember volt a környéketeken. Tudományosan bizonyított, hogy a nagyobb népsűrűségű helyeken magasabb a bűnesetek száma. Az egykor a bűn városának kikiáltott New York ma már egészen békésnek számít, hazánk bűntérképén azonban még mindig a nagyvárosok vezetnek.

Előítéleteink mentén gondolunk csupán a rabokra, akik bűnt követtek el, ezért a rács. Azt, hogy jogos-e az elzárás, nem tisztünk mérlegelni, nem mi döntünk élet, halál, szabadság fölött. A felmentés se feladatunk. De emberséget gyakorolhatunk akkor is, ha a velünk szemben álló ember bűne fel sem fogható.