Egy német ismerősünk, aki a délszláv háború idején Belgrádban dolgozott, egy ideig Budapestre volt kénytelen áthelyezni az irodáját az ottani biztonsági helyzet okán.

Mi pedig szinte minden találkozásunkkor szembesültünk vele egy-egy pikírt megjegyzés formájában, hogy mindez erősen rányomta a bélyegét a Magyarországról alkotott véleményére. Valószínűleg mindannyian ugyanígy éreznénk a helyében.

Forrás:

iStock

Nyilvánvaló, hogy ha a világot egészében nézzük, hazánk a béke szigete. Simán sétálgathatunk bármerre, és az autónkat is leparkolhatjuk az utcán. Legalábbis nappal. Este azért mindenhol óvatosabb az ember.

Hogy melyik kerületben mitől kell félnünk, azt a környéken lakók szociális helyzete is meghatározza, így a gazdagabb budai környékeken a lakásbetörések száma magasabb, a zsebtolvajok viszont inkább a pesti belső kerületekben munkálkodnak. Na meg persze ott, ahol sok a turista.

Éppen ez utóbbi az oka annak is, hogy Budapest után Siófokon történik a legtöbb bűncselekmény. A falvakban élők arányaiban nagyobb biztonságban vannak, ám az elmaradott vidékeken a rossz körülmények is hozzájárulnak a bűnügyi mutatók negatív eredményeihez.

Én egy Budapest melletti faluból ingázom a VOUS szerkesztőségébe, a gyerekeink is egy külvárosi általános iskolába járnak, de gyakran megfordulunk együtt is a belső kerületekben. Sokat éltünk külföldön, fejlődő országokban, ahol láttak már ezt-azt, nem csak pálmafás tengerpartokat.

Mégis megdöbbentő volt számomra, hogy amikor egyszer a férjem nélkül, hármasban mentünk el egy szombati interjúra, majd utána beültünk egy gyorsétterembe, a gyerekek utólag azt mondták, az Oktogonon kicsit féltek.

Bár kifejezetten bevállalós és önálló nőnek tartom magamat, néha én is megtorpanok. Én a panelházakban érzek riadalmat legbelül, pedig ott éltem gyerekként.

Később családi házba költöztünk, és csak felnőttként éreztem váratlanul újra ugyanazt a gombócot a torkomban, amikor egyedül kellett egy soklakásos házba bemennem. A liftbe beszállt mellém egy szipuzós fiú, aki nem szólt, csak meredten nézett rám. A szívem a torkomban dobogott a 8. emeletig. És aztán mindig, ha abban a házban jártam a barátomnál.

Tömegben viszont soha nem érzek hasonlót. Illetve igen, az első terhességemnél a metrón paráztam. Azóta sem szeretem, amikor a sok ismeretlen ember elindul egy irányba a mozgólépcső felé, és senki nem figyel a másikra, csak nyomul. Csányi Vilmos szerint azonban tök jól tűrjük ezt a fajta összezártságot, ami egyértelműen erős stresszt jelent.

Forrás:

iStock

„Az ember az egyik legbékésebb állat, az agressziós cselekedetek száma naponta, egy főre számítva, egészen biztosan az embernél a legalacsonyabb a primáták között.

Ha mondjuk egy városi autóbuszt 150 felnőtt, egymást nem ismerő csimpánzzal töltenének meg, a végállomásra valószínűleg már egyik sem érkezne meg élve.

Ilyen mértékű zsúfoltságot nem lennének képesek agresszió nélkül elviselni, és ekkora tömegben agressziójuk tömegverekedéssé és gyilkossággá fajulna.”

Bár az állatokhoz képest tehát egész jól viseljük a magas népsűrűség miatti stresszt, ám az is igaz, hogy a felgyülemlett feszültség valahol máshol mégiscsak szárnyra kap.

Nem feltétlenül egyes nagyvárosok, kerületek vagy adott utcák a veszélyesek – bár nyilvánvaló, hogy mindenhol vannak városrészek, ahová, főleg sötétedés után, nem érdemes betenni a lábunkat –, hanem ahol sokan fordulnak meg.

A zsúfoltsággal egyenesen arányosan nőnek az agresszív megnyilvánulások, és természetes, hogy csökken az egymásra odafigyelés is. Egy óriási tömbházban például sok szomszédot egyáltalán nem ismerünk, folyamatos mozgás van, és vannak, akik még köszönni sem hajlandóak.

A mindennapok során felgyülemlő feszültség előhozza azokat a negatív viselkedési formákat, amelyek károsak mind az egyes emberre, mind pedig a közösségre. Ebbe tartozik bele a bűnözés is, az alkoholizmussal és egyéb káros szenvedélyekkel karöltve.

Ha a fejlett országok nagyvárosainak javuló bűnügyi statisztikáit figyeljük, megdőlni látszik az az állítás, hogy a nagyobb népsűrűségű területeken gyakrabban követnek el bűnt. De ez nem igaz még akkor sem, ha sok helyen valóban javult a helyzet.

Például a korábban csak a bűn városaként emlegetett, 8,4 millió lakosú New York ma már az USA 3 legbiztonságosabb helyévé vált a hatóságok munkájának köszönhetően.

Jók a tendenciák a saját fővárosunkban is, ahol ugyancsak javultak a mutatók. És több lett a kamerák száma is, amik mindent látnak. Ez egyfelől elrettent, másrészt segít a felderítésben is.