Most, hogy az esküvőre készülődök, óhatatlanul elkezdtem nézegetni a ruhakínálatot, még úgy is, hogy nem feltétlenül fehér dresszben gondolkozom. Elvégre adjuk meg az esélyt a fehér ruhának is, nem? A kutatómunkám kapcsán pedig valami nagyon meglepő dologba ütköztem.

Közeleg az esküvőtök, és el kéne döntenetek, hogy milyen legyen a csokrotok? Ráadásul rögtön több csokorra is kell gondolnotok, hiszen egyet eldobtok, kettőt pedig a szülőknek adtok. De mi van, ha a virág nektek egyszerűen túl snassz?

Sokáig nem tudtam, mit fogok írni ma nektek, amikor a szerkesztőm arra kért, hogy írjak az esküvői készülődésemről. Minden másodpercben más és más kép volt a szemünk előtt a párommal, hol az, hogy legyen esküvő, hol az, hogy ne, hol az, hogy így legyen, vagy úgy. Nem vagyunk egy szokványos pár, akik biztosan tudták, hogy akarnak esküvőt. Sokáig nem is gondoltuk, hogy lesz.

Vidéki, vintage, hercegnős, rusztikus, esetleg mesebeli erdő közepén táncolós? Milyen legyen a nagy nap, mikor örök hűséget fogadtok egymásnak mindenki előtt? Ki legyen az a mindenki? Mennyi az annyi?

A nagy nap. A fehér ruha. Gyűrű, fogadalom, meg ilyenek. Nők, akik már kislányként az esküvőről álmodoztak, pontosan elképzelve, hogy mi milyen lesz, és hogyan fog kinézni. Milyen lesz a dekoráció, mi lesz a bevonuló zene, és persze ott lesz mindenki, aki számít. Kövezzetek meg, de nekem ez teljesen kimaradt.