Az megvan, hogy beülsz a tévé elé, és azon kapod magad, hogy a pop-corn helyett a zsepis doboz tartalma fogy előteljesen, mert olyan cuki a kutyus a filmben, a történet pedig kibírhatatlanul szomorú? De persze végignézed még akkor is, ha tudod, még napokig a sírás kerülget majd miatta.
Az egyik téveszmém szerint (igen, több is van) nem vagyok egy sírós típus, ezért szinte lehetetlen, hogy egy film hatására elérzékenyüljek. Aztán eszembe jutottak a kutyák meg a filmek, meg a kutyás filmek. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy zokogva ülök a tévé előtt, hüppögve és szipogva nézem a világ legszomorúbb kutyás filmjeit, amiket ember valaha láthatott. Mert ezekben a filmekben már nemcsak a hűségről és a szeretetről, hanem a bizalomról és arról a nagybetűs IMÁDAT-ról van szó, ami ember és négylábú között csak lehetséges.
Hacsi – A leghűségesebb barát
Bonthatjátok is a százas zsepit. Jó, talán a szereposztásnál még nem fogtok sírni, de a film elég hamar elér a kritikus pontjához. Na, akkor fogjátok magatokat azon kapni, hogy csak nézitek a tévét, a könnyeitek meg ömlenek. Ti meg már áztok, és úgy érzitek, mintha egy kád vízben ülnétek. Úgy egy órája.
Arról szól, hogy egy professzor (Richard Gere) ingázik a munkahelye és az otthona között. Egyik nap talál egy kiskutyát a vasútállomáson, akivel olyan szoros barátságot kötnek, hogy a kutya, Hacsi mindennap elkíséri gazdáját a vonathoz, esténként pedig ott várja. Aztán egyszer a gazdi nem érkezik meg a vonattal, de Hacsi továbbra is hűségesen megjelenik minden egyes nap az állomáson…
A film 89 perces, amiből körülbelül 87-et fogtok végigsírni – a maradék 2 meg a stáblista.
Marley meg én
Mit teszünk akkor, amikor fiatalok vagyunk, bár már kicsit komolyodunk, gyereket még nem akarunk, de valakiről mégiscsak gondoskodni szeretnénk? Hát veszünk egy kutyát! (Vagy valamiféle szőrös kis lénykét, aki majd bearanyozza a napjainkat, és sertepertél körülöttünk 24-ből 36 órán keresztül.)
A Marley meg én az a film, ami szinte százszázalékosan lefedi a valóságot, hogy milyen is az, amikor egy pár magához vesz egy kiskutyát. Marley, a tündéri labrador, aki nagynak talán még merészebb és bátrabb dolgokat csinál, mint kicsinek. A rossz kutyák toplistáján valószínűleg dobogós helyezett lenne. Mondjuk pontosan a legfelsőn állna. Persze a történetnek a kutya csínytevéseivel még nincsen vége, és eddig nem is tűnik szomorúnak…
De nyugi, jön majd a váratlan fordulat, amikor hisztizve kergetitek a háziállatotokat a lakásban, és próbáljátok a tudtára adni, hogy milyen jó is nektek, amiért ő bizony mindig mellettetek van.
Kutyahideg
A főszereplő, Jerry (Paul Walker) az Antarktiszon végzi munkáját nyolc szánhúzó, gyönyörű husky kutyájával. Egy hatalmas vihar zavar meg mindent, amikor is evakuálják a bázist. Jerry kiköti a nyolc jószágot, remélve, hogy vissza tudnak majd jönni értük. A vihar azonban olyan nagy, hogy erre nem sok esély van. Jerry pedig mindent megtesz, hogy újra láthassa kutyáit, és egyszerűen képtelen beletörődni a gondolatba, hogy ott kellett hagynia imádott négylábúit.
Azt, hogy Paul Walker vagy a bajba jutott kutyák adják-e el a filmet, döntsétek el ti. De a százas zsepit mindenképp tartsátok magatoknál!