Nem, nem tévedés. Szent Iván éjjele ma van. Illetve ma éjszaka lesz. De igyekezni kell ám az ünnepléssel, hiszen ez az év legrövidebb éjszakája, a nyári napforduló ideje. A koboldok és tündérek pedig már bevetésre készen várnak a szerelmi kötések osztogatására.
Szent Iván éjjelének rítusa – az elnevezés egyébiránt Keresztelő Szent János szláv nevéből ered – egy pogány vallási hagyomány volt, ekkor, a nyári napforduló idején a fény és a sötétség küzdelmét ünnepelték. Beleillett ez a későbbi keresztény gondolkodásba is, így beemelték a vallási események sorába. Az ilyenkor szokásos ceremónia azonban sok népnél megőrizte némileg boszorkányos jellegét. Ezen a varázslattal teli éjszakán főként a termékenységgel, bőséggel, szerelemmel és az egészséggel kapcsolatos praktikák gyakorlása jelentette az állandó programot.
A tűz – mint a fény szimbóluma – szinte mindenhol nélkülözhetetlen kelléke az ünneplésnek.
A tűz jelentése igencsak sokrétű, szimbolizálja a fény diadalát a sötétség felett, az ártó szellemek elűzését, a tisztító erőt, a betegségektől való megszabadulást, de a szerelmek fellobbanását is. Van, ahol boszorkányesküvőnek hívják azt a szertartást, amikor a fiatal párok kéz a kézben átugranak a parázsló lángok felett, hogy ezzel erősítsék meg kapcsolatukat.
Ahány ház, annyi babona
Portugáliában a nyári napforduló idején Szent Antalt, a házasságközvetítés védőszentjét is dicsőítik. Lisszabonban évről évre több száz szerelmespár fogad egyszerre örök hűséget egymásnak. Akik pedig még csak most kezdik az ismerkedést egy szerelmes verssel és egy cserép bazsalikommal vallják meg érzésüket egymásnak. Portóban viszont az utcára vonulnak az emberek és fokhagymavirág-csokrokkal, valamint kalapáccsal veregetik egymást vállon. Kicsi kalapáccsal, de kalapáccsal kívánnak egymásnak jó szerencsét tűzijáték és táncos mulatság kíséretében.
A spanyolországi Alicantéban a Las Hogueras elnevezésű mulatság során különlegesen festett, színes papírmasé-figurákat állítanak fel. A több méter magas művészi bábuk az iróniát sem nélkülözik, hiszen azok legtöbbször valamelyik helyi celeb vagy ismert ember karikatúrái. 24-én éjjel pedig nemes egyszerűséggel felgyújtják őket.
Svédországban kissé más jelentése van a nappalok és az éjszakák hosszának, mint nálunk. Észak-Svédországban például ilyenkor csak félig megy le a nap, aztán újra emelkedni kezd. És miután ez elég szürreális látvány, némi alkohollal igyekeznek az ezzel járó stresszt oldani. Az ilyenkor aktuális vigadozásnak nevet is adtak: Midsommar, ami annyit tesz, hogy a nyár közepe. A csillagászati jelenséghez legközelebbi pénteken mindenki hivatalosan szünetelteti a munkát, hogy virágok és poharak között ünnepelje a fényt.
Újévi tűzugrás
Az arab hódítás előtt a perzsák ősi vallása a zoroasztrizmus volt. A tűzimádónak is nevezett hit követői tűztemplomokban őrizték a szent fényt. Az iszlám térhódításával ezt kénytelen-kelletlen el kellett hagyniuk, sőt az 1979-es iszlám forradalom után be is tiltották azokat a szokásokat, amik ehhez az ősi hiedelemhez kapcsolódtak. Igen ám, de a március 21-i Nowrouz, azaz újév idején az emberek ha titkokban is, de megtartották a Szent Iván-éjjelihez hasonló tűzugrásukat. A hatóságok egy idő után feloldották a tilalmat, így manapság nincs olyan iráni ember, aki ezen az éjszakán ne verődne csapatokba, hogy a parázs felett átugrálva és gigantikus tűzijátékozással köszöntse az új évet.
Ugorjatok neki ti is! Ezen az éjszakán állítólag minden megtörténhet!