Helló, szia, mizu? Tutira hallottatok már ti is olyan szánalmas ismerkedős dumát, amitől még a legjobb pasit is visszautasítottátok. Mert nyomulni tudni kell(ene)! Halványlila fogalmam nincs, honnan tanulták ezeket... A legrosszabb beszólások persze mindig egy építkezés előtt elhaladva érkeznek a falakon dolgozó munkásoktól, de azokra jobb nem is reagálni.
Ha csajozásról van szó, a palik meglepően jól alakítanak annak érdekében, hogy másnap reggel kiszemelt áldozatuk az ő ágyukban ébredjen. Mert a végcél ugye mindig ez – tisztelet van, kivétel nincs. Az is igaz, hogy időnként tényleg jár az elismerés, hiszen egy-két jelentkező egész bátornak bizonyul. Ettől függetlenül vannak helyzetek, amiket én sem tudok hova tenni… A leggyakoribb szituációkkal mutatnám be a dolgot. És igen, itt lehetne vitatkozni, hogy most akkor ki is a bunkó?! De hát, ki kezdte…
Egy buliban táncoltok a barátnőitekkel, majd odajön egy pasi, aki meghívna titeket egy piára. De ti nagyon nem vagytok rá kíváncsiak.
Ő: Szia, van kedved inni valamit?
Ti: Szia, ha lenne, akkor se veled tenném!
– Sziasztok, leülhetek? – Szia, nem!
Szombat este a barátnőddel üldögéltek a Deák Ferenc téren, nagyban csacsogtok és nevetgéltek. Egyszer csak megjelenik egy szakállas, harmincéves örök gyerek. Szó nélkül leül mellétek, és elkezd magyarázni, hogy meg akar titeket ismerni.
Ő: Na, én most ide leülök.
Ti: Kértük?
Ő: Nincs kedvetek beszélgetni?
Ti: Szerinted? – és egy gyilkos, ám extraszexis mosollyal a barátnőtök felé fordultok, és folytatjátok a beszélgetést attól a ponttól kezdve, ahol Mr. Pofátlanság megjelent és megzavart.
Ezek után drága barátunk körbejárta az egész Deákot, és mindenkinél bepróbálkozott. Igen, ugyanezzel a szöveggel.
Ha nincs ló, jó a szamár is!
Facebookon rád ír egy teljesen ismeretlen pasi, akivel egy közös ismerősöd sincs, és már a képéről is megmondod, hogy valami nem teljesen oké vele.
Ő: Szia, csak azért írok, mert megláttam a képed, és annyira gyönyörű vagy. Képtelen voltam megállni, hogy rád írjak! Van kedved ismerkedni?
Ti: Szia. Ha a sors úgy akarja, majd találkozunk egyszer. Valamikor, az univerzum valamelyik nagyon távoli pontján. És ha egymásnak teremtettek minket, akkor majd megismerkedünk. Szerintem ez nem az a nap.
Ő: És nincs valami jó csaj barátnőd…?
Totális megsemmisülés, erre már tényleg nem lehet mit mondani. Nincs frappáns szöveg, se leégető megjegyzés. Egyszerűen csak ennyi: jót beszélgettünk, pont elég is volt, puszi.
Sajnos ezekben a szituációkban nem kifizetődő úrinő módjára viselkedni. Higgyétek el, én is cuki, udvarias kislányból lettem morcos nagylány. De csakis a pofátlanul nyomulós pasikkal.
