Talán nem vagyok vele egyedül, ha azt mondom, kávé nélkül nem indulhat el a nap. Mindenki jobban jár, ha addig nem szól hozzám, amíg nem ittam meg a reggeli kávémat. Nem akarok drámázni, de öt napig hanyagolni a kávéfőzőt és sóvárgó szemekkel tekinteni rá, bárcsak bekapcsolhatnám – felért egy rémálommal. Hiába ittam instant kávét, az nem pótolta az igazi kávé zamatát, élményét. Főleg úgy, hogy a forró tejet is nélkülöznöm kellett.

Ne felejtsétek el, hogy a kávéfőző mellett ugye a mikrót, a tűzhelyet is hanyagolnom kellett.  A vízforralóban meg nem annyira praktikus a tej melegítése, legalábbis nekem nem volt bátorságom hozzá. Mivel elég sok kávét iszom egy nap, eleinte lehetetlen küldetésnek tartottam a kihívást.

Ám ahogy teltek a napok, azt vettem észre magamon, hogy csökken a vágyakozás, nem kívánom annyira a koffeint, mint korábban. Öt nap alatt képes voltam rászoktatni magam arra, hogy a napi négy – néha öt – kávé helyett megelégedjek két-három csészényi fekete nedűvel. Éljen az instant megoldás!

Egy gyors kérdés. Ki az, aki minden nap használ mikrót? Kezeket fel! Nos, az én kezem is fellendült. Még belegondolni is szörnyű, és lehet, hogy nem is nagyon tudjátok elképzelni, milyen öt napig meleg kaja nélkül. Segítek. Rossz, nagyon rossz. Mikor egy hosszú nap után hazaérkeztek, és másra sem vágytok, csak egy tál meleg ételre, akkor igencsak lelombozhat, hogy be kell érjétek egy vajas kenyérrel. Na, jó, egyszer mindenképp érdemes kipróbálni, milyen az élet mikró barátunk nélkül. Legalább rájöttök, ahogy én is, mennyi mindent ehettek még, ha meleg ételről szó sem lehet. Például csokit, gyümölcsöt, fagyit… Hú… inkább maradjatok a mikrózásnál!

Öt nap hajszárító nélkül? Néhányan most biztosan lábon hordanak ki egy infarktust, vagy legalábbis szörnyülködve bámulják a képernyőt. Gyorsan meg is nyugtatok mindenkit: túléltem a hajszárító nélküli időszakot. Nehezen ugyan, de sikerült. Nem kell magyarázni, miért annyira rettenetes, főleg, ha olyan hosszú hajatok van, mint nekem. Hajszárító hiányában fél nap is elment, mire megszáradt a hajam. Ugyan teljesen más lesz a tapintása a fürtjeimnek a természetes száradást követően, mint akkor, amikor forró levegővel támadom őket, ám valamit valamiért: én bizony ragaszkodom a gyorsan száradó hajhoz!

Bevallom, csaltam egy kicsit, és előre dolgoztam, vagyis mostam mindent, amire úgy gondoltam, szükségem lehet. Én bizony féltem, hogy kénytelen leszek a szekrényem mélyén felfedezni a Narniába vezető utat. Nem akartam most megtudni, milyen kincsek lapulnak a polcok mélyén. Nektek azonban azt javaslom, legyetek bátrabbak – lehet, éppen a mosógép nélküli „sivatag” ad majd okot egy alapos szelektálásra a ruháitok között. Esetleg alaposan meglephetitek magatokat, amikor ráébredtek, milyen csodás, talán sosem hordott darabok rejtőznek a gardrób titokzatos sötétjében.

Nem véletlenül hagytam utoljára a tűzhely nélkülözésének problémáját. Őszinte leszek: nem tartom magam egy Nigella Lawsonnak – és még enyhén fogalmaztam. A tűzhely figyelmen kívül hagyása ugyanis egy pillanatig sem jelentett problémát számomra az öt nap alatt. A teljes főzőtudományom a tojásrántottától a palacsintáig terjed, és itt a pont. Nem kellett a tűzhellyel bajlódnom, nem ért veszteség, nem sóhajtoztam bánatosan a láng után… Mert amúgy sem tudok főzni.

Ha ti azonban jó barátságot ápoltok a tűzhelyetekkel, akkor valószínűleg nehéz lesz elszakadnotok tőle, főleg, ha a mikró is parkolópályán van. Mi segíthet? A nyílt tűz: ha kertes házban laktok, és nem jajgatnak a szomszédok a füsttől, hívjátok meg a barátaitokat egy grillezésre vagy bográcsozásra – akár öt napig is tarthat a buli.