Tudjátok, van az a korszak, amikor úgy érzi az ember, hogy minden idézet, amibe csak belebotlik, mintha a saját életéről szólna. Mert pont úgy fáj, pont annyira vagyunk boldogok, és pont úgy érezzük magunkat, ahogy le van írva. Aztán múlik az idő, és rájövünk, melyek azok a mondatok, amik tényleg inspirálnak, illetve melyek vannak példaként feltüntetve a klisé szó mellett a szótárban.
Nem írok én se a fellegekbe, egyszerűen kimondom (leírom): vannak olyan idézetek, amiktől a világból kifutnék, mert semmi értelmük, vagy éppen baromira evidensek. A szelfi feletti idézetekről már ne is beszéljünk. Azt azért szögezzük le, hogy keringenek a világhálón motiváló és gyönyörű idézetek is, na de íme néhány, ami nem tartozik közéjük:
Only God can judge me – Csak Isten ítélkezhet felettem.
Tinilányok kedvenc mondata. Általában egy miniruhás, pucsítós, csücsörítős kép társul mellé. Nemcsak Istennek, de anyucinak is lenne egy-két szava ehhez szerintem. De tudjátok, az a legelgondolkodtatóbb a dologban, hogy legtöbbször a nem hívő emberek használják ezt a mondatot, csak azért írják ki, mert menőnek gondolják.
Az idő mindent megold!
NA NE MÁR?!
A szerelem mindent legyőz.
Ja, sajnos az ép eszünket is néha.
Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!
A tipikus „ne foglalkozz vele!” tanács. Kösz a semmit kategória.
Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.
Szóval magunkba vagyunk szerelmesek?
