Manapság a lila igencsak népszerű színnek számít, a számítógépes technológiának köszönhetően pedig nem létezik olyan árnyalat, amit ne lehetne megalkotni. A középkorban viszont ez egyértelműen elképzelhetetlen volt, a nemzeti lobogók színeit pedig igencsak limitált színválasztékból alkották meg a készítők.
A történelem során egyetlen olyan királyságról, vagy kultúráról sem tudunk, akik nemzeti színűknek a lilát választották volna. Zászlók terén egyáltalán nem, ruhák közül pedig csak néhány darabot találunk, amelyek ebben a színben pompáztak. De mégis mi volt a probléma a lilával?
Elsőként talán mindenki fejében az fogalmazódik meg, hogy a lila szín valami rendkívül negatív jelentéssel bírt, ezért nem szívesen használták saját királyságuk reprezentációjaként a régi korok emberei. Ez viszont nem igaz. A lila szín az ókorban és a középkorban a nemesi származást és vagyonosságot szimbolizálta. Erre utal például Bíborbanszületett Konstantin uralkodó neve is. Kizárólag a királyok, királynők és a legmagasabb rangú nemes emberek viseltek ilyen színű ruhákat. És hogy miért? A válasz valójában rendkívül egyszerű.
A megoldás a lila színű anyagok előállításának költségeiben keresendő. Legyen szó akár ruhadarabokról, akár zászlókról, iszonyatosan sok pénzre volt szükség ahhoz, hogy egyetlen darabot is előállítsanak bármelyikből.
A történet az ókori Fönícia területéről, Tyre városából indul (ma Libanon területe), a lila színhez szükséges festékanyagot ugyanis egy olyan tengeri csigából nyerték ki, ami csak ezen a területen volt megtalálható. Egy gramm lila festék előállításához pedig nem kevesebb, mint 10.000 csiga volt szükséges!
Így egyáltalán nem meglepő, hogy csak a Római Birodalom, a Perzsa Birodalom és Egyiptom legvagyonosabb emberei engedhették meg maguknak a lila színű ruhák viselését, ezért azonosították a nemesek színeként a lilát a középkorban. A lila szín továbbá nemcsak nemesi, hanem vallási jelentéssel is bírt, ugyanis az ókori uralkodókat gyakran istenként, vagy istenek leszármazottaiként tisztelték.
Forrás: Canva
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ha a nemesek megengedhették maguknak a lila színű ruhák előállítását és viselését, akkor miért nem készítettek lila színű zászlókat?
Egész egyszerűen azért, mert sok esetben nekik sem volt elég vagyonuk ahhoz, hogy erre költhessék. Aurelianus, római császár például kifejezetten megtiltotta a feleségének, hogy megvegyen egy tyre-i, lila színű selyem sálat, mivel saját súlyának háromszorosát érte aranyban. Egy kilogramm lila színű festék három kilogramm aranyat ért, ami mai árfolyamban 56.000 dollárt, vagyis több, mint 17 millió forintot jelentett… egyetlen sálért! Ez pedig, azért lássuk be, még egy császárnak is rendkívül megterhelő volt anyagilag.
A lila festék csillagászati árát figyelembe véve egyáltalán nem meglepő, hogy egyetlen királyság vagy birodalom sem használta ezt a színt nemzeti lobogójának megalkotásakor.
Így volt ez egészen a 19. századig, amikor is egy neves vegyész, William Henry Perkin 1856-ban merő véletlenségből előállította ezt a színt. Főnőke kérésére a malária gyógyítására használt kinint szerette volna szintetizálni, mikor a reakciótermékben ragyogó, lilásvörös kristályokat fedezett fel. Ez a vegyület alkalmas volt a textilanyagok befestésére, Perkin pedig megkezdte az ipari mértékű előállítást, így végül minden ember hozzájuthatott lila színű ruhadarabokhoz, a vegyész pedig meggazdagodott a felfedezésének köszönhetően.
Az 1900-as években viszont már elenyésző volt az újonnan létrehozott zászlók száma, így csak elvétve fedezhetünk fel lila színt rajtuk. A Második Spanyol Köztársaság zászlaján használták talán legszembetűnőbben ezt a színt, de ezen kívül a Dominikai Köztársaság, Nicaragua zászlaján is megtalálható, viszont már sokkal visszafogottabb mértékben.
Somogyi Petra
