Hallottam már mendemondákat arról, hogy a szerelem szabadság, hogy egy párkapcsolatban az az igazi, ha szabadnak érzed magad. Ez szingliként még meglehetősen szkeptikusan fogadja az ember, elvégre a szinglilétnél mi biztosíthatna nagyobb szabadságot, nem igaz? Aztán jött a szerelem és...
Van is ebben némi logika, ha úgy veszitek, hiszen a szerelem első időszakában még rózsaszín köd borít mindent, és mindketten próbáltok megfelelni a másiknak. Ki nem mondott gondolatok időszaka ez, a szégyenlős pillanatoké, más dolgok hanyagolásáé. A szingliidőszakban első helyre került dolgok háttérbe szorulnak, és ti is kicsit kisebb fokozatra kapcsoltok. Ráadásul, ugye, ott van az a fránya önismeret, amikor még teljesen nem vagytok tisztában önmagatokkal, így még jobban kínlódtok azzal, hogy megtaláljátok a helyeteket valahol.
Noha minden jó, néha hiányzik a szingliség
Eleinte, pláne, ha nem vagytok még a komoly kapcsolathoz szokva, és hosszabb ideje vagytok valaki mellett, mint eddig bármikor, akarva-akaratlanul is átkúszik rajtatok a hiány érzése, miszerint jó volt az a szinglilét azért. Kötöttségek nélkül. Tényleg, még az is átszalad a fejeteken, hogy van valóság azokban a frázisokban, amelyek a szerelmet bilincsként, béklyóként és börtönként emlegetik, de a teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez kapcsolattól függ. Az sem könnyíti meg a helyzetet, ha pont párkapcsolatban tör rátok az érzés, hogy még formálódnotok kellene, ami szingliként egyszerűbben menne, amikor nem kell tekintettel lennetek másvalaki érzéseire és igényeire.
Az idő formálja a kapcsolatot
Aztán, ahogyan előtérbe kerül az őszinteség, és egyre jobban megismeritek egymást, benne önmagatokat, és történik az élet, úgy szerencsés esetben együtt fejlődtök, egymás mellett. Ez egyáltalán nem könnyű, sőt, van, amikor felerősödik az érzés, hogy ez így szörnyű, de ha jó ember mellett vagytok, és némi szerencsétek is van, akkor együtt eljuttok arra a pontra, hogy utána tényleg a nagybetűs szabadság vár rátok.
Szabadság? Párkapcsolatban? Tényleg?
Tényleg! Furcsa volt megtapasztalni, de iszonyúan felszabadító. Soha nem éreztem magam még ennyire szabadnak, pedig azt hittem, ez csak akkor lehetséges, ha egyedül vagytok. Minden olyan természetes volt, és olyan érzés, mintha egy nagyon-nagyon erős, végtelenségig nyúló kötél lenne köztetek, aminek köszönhetően bármilyen messze elsétálhattok, és bármikor visszatérhettek.
Majdnem olyan érzés, mint szinglinek lenni, csak párkapcsolatban.
