A palacsinta mindenki kedvence, és az benne a zseniális, hogy a végtelenségig variálható. Otthon, egy elegáns étterem, de még egy csárda étlapján is megvan a helye. A csárdás palacsinta több mint egy sima diós palacsinta, és feltehetően a híres Gundel-palacsinta ihlette, de egyszerűbb változatban.
Ma már egyre kevesebb a csárda, pedig régen nagy hagyománya volt vidéken, egyszerű, laktató fogásokkal az étlapon. Kezdetben, a 18. század derekától még istálló is tartozott hozzá, de a fogadóknál egyszerűbb, általában nádfedeles épületekben látták itt vendégül az úton lévőket, ételt, italt, szállást, a lovaknak pedig abrakot és friss vizet biztosítva.
A jellegzetes kecskelábú asztalok és lócák, a házias, helyi ízek domináltak, az egyszerűen elkészíthető és laktató, tartalmas ételek.
Ma már nehéz definiálni, mi is pontosan a csárda, de az biztos, hogy házias a konyhája, és a csárdás finomságokat otthon is könnyen elkészíthetjük, mégis egy kis csavarral a megszokott alapreceptekhez képest. A csárdás palacsinta ennek tökéletes példája: létezik diós, almás, mákos verzióban, mindig kap egy kis édes csokiöntetet.
A legendás Gundel-palacsinta lépésről lépésre!
A Gundel név a magyar gasztronómia büszkesége, valóságos legenda, a minőségi kulinária és a tökéletes vendéglátás szinonimája. A legismertebb Gundel-étel talán a diós krémmel töltött és csokoládéöntettel tálalt palacsinta, bár a legenda szerint az eredeti recept mástól származik…
Mi most egy mákkal gazdagított tésztával, fahéjas-diós töltelékkel és fehér csokis öntettel készült változatot hoztunk – de ízlés szerint mehet a tésztába dió vagy alma, a töltelékbe mák vagy párolt alma, a tetejére pedig ét- vagy tejcsokis szósz is.
A cikk itt még nem ért véget, a folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
