Rengeteget foglalkoztunk már a testtel, karbantartásával, ápolásával, fejlesztésével, de mind közül a legfontosabb mégis az lenne, hogy elfogadjuk, s semmiképp se utáljuk azt, amivel a természet megajándékozott bennünket, s amivé alakítottuk saját magunkat, önnön húsunkat, hibáinkat.
Ez nem azt jelenti, hogy ha elégedetlenek vagyunk, akkor ne tegyünk ellene, ne formázzuk, csak valamiképpen az egyensúlyt kellene megtalálni, valahol félúton az önutálat és az önsanyargatás között.
A test kultusza
A duplakamerás telefonok elterjedése óta, melyek azonnal küldik fel az éterbe, s onnan a világhálóra a rólunk készült képeket, már végképp minden a testről szól. A szép és tökéletes testről, s annak a szüntelen ünnepléséről. Bizonyos egyre szélesebb körökben folyamatosan értéktelenedik minden, ami szellemi, ami nem materiális érték, s csakis a pénz s a nyers test, húsunk jut szóhoz. Persze nyilvánvalóan ez nem új keletű dolog, „egyidős az emberiséggel”, de sosem kapott még ekkora nyilvánosságot a fiatal test, a pénzen megvásárolható szépség, s még sosem voltak ily mértékben veszélyben a talán még a többség számára valódi értékek. Egyre láthatatlanabbak.
Olvassátok tovább a cikket, mert itt még nem ért véget!
