Ahány ház, annyi szokás - vagy ez esetben pucérság. Úgy tűnik, mindenkinél más, hogy mennyire érzik komfortosan magukat ruhák nélkül, ha a családjukról van szó.
Nem mintha a meztelenség tabu lett volna nálunk, apámat soha, anyámat sokszor láttam ruhák nélkül flangálni a lakásban, de a testvéreimmel elég szemérmesek lettünk. Nem mászkálunk be a fürdőszobába, ha a másik fürdik, és nem zavarjuk egymást, ha öltözködünk. Valahogy ez olyan íratlan szabály nálunk. Azt hittem, mindenkinél így van…
Aztán jött az első fiúm, a nagy szerelem. Elég sokszor voltam náluk, amikor egyszer szemtanúja voltam, ahogy az édesanyja bemegy a fürdőszobába miközben fürdik, és jó sokáig beszélgettek. Én meg csak kint ültem a nappaliban ledermedve: ez most mi?
Amikor kijött, halkan megkérdeztem, hogy nem zavarja-e, hogy az anyukája bement hozzá. Ő furcsán nézett rá: “Miért zavarna, ő az anyám…“ Mint kiderült náluk teljesen természetes dolog, hogy ki és be mászkálnak, ha valakinek a fürdőszobában van dolga. Mondanom sem kell, amikor először fürödtem náluk, akkor rettegtem, hogy valaki rám nyit, de szerencsére ez nem történt meg, mert csak a családtagokkal ennyire közvetlenek. De ez elgondolkodtatott.
Talán a mi családunk furcsa?
Felvetettem a témát a baráti társaságunkban is, mert egyre kíváncsibb voltam, hogy mi a helyzet ezzel a dologgal. A válaszok nagyon hasonlóak voltak. Úgy tűnik, egyik ismerősöm családjában sem probléma az, ha meztelenül látják egymást. Természetesen mindenkinek megvan a maga privát szférája, de ha valakinek dolga akad a fürdőben, amikor más használja, nem csinálnak belőle nagy ügyet.
Valahogy a válaszok csak még inkább gondolkodásba ejtettek. Lehetséges, hogy nem egészséges, hogy mi nem vagyunk ennyire nyíltak és közvetlenek a családban? Talán pszichológiai magyarázata van ennek a jelenségnek? Vagy csak nem bízunk egymásban? Akárhogy is nézzük, ezen változtatni már nem tudok. Nem írhatjuk felül az íratlan szabályokat a házban, és őszintén – még ha másoknak ez nem jelent problémát – én nem akarok ruha nélküli kampányt indítványozni a családunkban…
Mégis, amikor a barátom családját látom, sokkal nagyobb az összhang és barátibb a légkör, mint nálunk valaha is volt, és lesz. Talán köze van ehhez a fürdőszobai bizalomnak? Irigylem az ő kapcsolatukat – és bármennyire is ódzkodom a gondolattól – úgy érzem, ha majd nekem lesz családom, akkor jobban szeretnék az övéhez hasonló nyitott ajtós kapcsolatot, mert sokkal biztonságosabbnak és harmónikusabbnak tűnik ez, mint ami nálunk van.
Kíváncsi vagyok azért, hogy vajon van-e hozzánk hasonló család, vagy mindenki szabadon pucérkodik otthon, és csak én ébredtem fel a kényelmes kis buborékomból…
