Minden családi együttlétet megmérgeznek a politikai viták, nem hiszem el, hogy már a magánéletünket sem tudjuk elválasztani attól, amit a hétköznapok során folyamatosan ránkerőszakolnak.
A családommal eltöltött idő a legkedvesebb pillanataim közé tartozik. A sok válás és újraházasodás következtében olyanok vagyunk, mint egy nagy olasz család, különösen, amikor még az unokatestvérek, sőt a nagyszülők testvérei is eljönnek egy-egy jelesebb alkalomra. Hegyekben állnak a jobbnál jobb ételek, a nappali közepén is alig fér el a tizenkét személyesre kihúzott ebédlőasztal, háttérben zene szól, és csak örülünk, hogy együtt lehetünk.
A kezdeti kínos puszi-puszi üdvözletek után nagyapa általában egy-két kupica jóféle házi pálinkával indít, hiszen az jót tesz az emésztésnek. Ezt az “egészséges szokást” azóta fejlesztette tökélyre, mióta nagymama meghalt, és ő legtöbbször egyedül tengeti az időt, hiába próbáljuk többször hívni ide-oda. Szerencsére ünnepkor azért ő is mindig csatlakozik az összejövetelhez.
A “buli” általában akkor kezdődik, amikor már az asztalnál ülünk. Evés előtt már megbeszéltük, ki hogy van, mi újdonság van az életünkben, minden unokát megdicsértünk, így evés közben, amikor általában elég nagy a csend, hiszen mindenkinek tele a szája, lehet bedobni a legjobb kínos témákat.
Nagyapa a legnagyobb versenyző ebben.
Általában ő indítja a felhajtást, azzal, hogy teljesen váratlanul és előzmény nélkül bedobja a csendbe, hogy: “És azt hallottátok, hogy XY politikus ….?”
Ahogy a fenti mondat elhangzik, azonnal érezhető, hogy a levegő szinte megáll és mindenkiben gyűlnek az indulatok, hogy azonnal ellentmondást nem tűrő módon közöljék a saját véleményüket. A bátrabbak azzal próbálkoznak, hogy legalább az asztalnál, evés közben nem kellene politizálni, a dacosabbak kijelentik, hogy ők erről nem hajlandóak beszélni.
A vonatot azonban nehéz megállítani, ha egyszer már teljes gőzzel beindult. Nagyapa vitaindító dobása után apa száll be valami olyan kijelentéssel, amitől mi csak a fejünket fogjuk. Ez rendszeres élmény, ugyanis hajlamos teljes hitelt adni olyan dolgoknak, ami szerintünk összeesküvés-elmélet kategória.
Nagyapára kevésbé tudok haragudni, hiszen szegény nehéz időszakon ment át, és egyre inkább olyan, mintha a második gyermekkorát élné, de a többiekről ugyanez nem mondható el. Ahelyett, hogy ráhagynák a dolgot, mind beszállnak és gyakran addig feszítik a húrt, hogy az ebéd és a közösen eltöltött idő gyakorlatilag élvezhetetlenné válik.
A sértődések sem ritkák, legutóbb addig fajult a dolog, hogy a nap végéig egymáshoz sem szóltak.
Mindent megmérgez a politika. Nem tudunk anélkül végigmenni az utcán, hogy az arcunkba ne bámulna, lehetetlen a közösségi vagy hagyományos médiát anélkül élvezni, hogy ne kellene eltűrnünk. Ennyi inputot lehetetlen elkerülni vagy figyelmen kívül hagyni és már a családi életünket is megrontja az ellenségeskedés. Mikor lesz ennek vége?
Juli történetét Király Etel írta le.
