Március 15-én egy fontos kiegészítőt ne felejtsetek otthon: a nemzeti színű kokárdát. A kokárdát, mely a magyarságot és a szabadságot szimbolizálja. Gondoltátok volna, hogy ezt a hagyományt is a nőknek köszönhetjük?
Petőfi Sándor és Jókai Mór ugyanis szerelmeiktől, Szendrey Júliától és Laborfalvi Rózától kaptak nemzeti színű kokárdákat a forradalom estéjén. Azonban a francia kokárdától eltérően ezt nem a kalapjukra, hanem a szívük fölé, a kabátjukra helyezték.
Ha valaki ezt viselte, akkor az azt jelentette, hogy támogatja a nemzeti függetlenedést, illetve a magyar forradalmi eszméket.
De nem mindegy, milyen alakú és színű a kokárda!
Az eredeti kokárda kör alakú, de hamar megjelent az a szokás, hogy a körrózsához kis pántlikákat erősítettek, amit pántlikás kokárdának nevezünk. Azonban egyre elterjedtebb az úgynevezett hajlított kokárda is, ami lényegében egy néhány centisre vágott, meghajlított nemzeti színű szalagcsík – ez azonban történelmileg nem kokárda, hanem szalaghal.
Sőt, az sem mindegy, milyen sorrendben helyezkednek el rajta a színek. Állítólag, ha van pántlikája a kokárdának, akkor kívül piros, belül zöld a szalagrózsa, ha viszont nincs, akkor a heraldikai szabályok szerint kívül kell lennie a zöldnek, belül a pirosnak – még akkor is, ha Petőfi kokárdáján belül volt a zöld rész.