A minap épp az ötmilliomodik romantikus filmet adták le a tévében, és lazításképpen egy forró tea társaságában bekapcsolódtam én is a történetbe. De ahelyett, hogy a hősszerelmes nő lelki bántalmait tanulmányoztam volna, vagy épp én is a könnyeimmel küszködtem volna, azon gondolkoztam, hova vezethető vissza a csók története, aminek már világnapja is van. Miért nem érintjük össze a könyökünket a másikéval, vagy vesszük fel egymást a hátunkra, ha tetszik valaki? Tudom, hogy ahány nép, annyi szokás – persze leszámítva az előbbi példákat, az csak az én agyszüleményem –, de nézzük, miért is csókolgatjuk a másikat!

Az, hogy miért is csókolózunk, magyarázható biológiai szempontból is. Rengeteg idegvégződés van az ajkakban, ami miatt lényegében jó érzés csókolózni, és ez az egész testre kihat. De nemcsak az emberek érintik össze az szájukat egymással, az állatvilágban is jellemző. Bár náluk nem elsődleges a szeretet, szerelem vagy a tetszés kifejezése, sokkal inkább a szaglás, kommunikálás és egyéb dolgokat jelent.

Körülbelül a második századból maradtak fent emlékek Indiából, ahol a Káma-szútra mellett a csókról is írnak. Egy egész fejezetet arra szentelnek, hogy bemutassák a csókolózás különböző változatait. Eredetileg a csók során levegőt osztottak meg egymással. Néhány történész azt mondja, hogy a görögök tőlük tanulták az erotikát III. Alexandrosz makedón király korában, de ez csak feltételezés, és nem azt jelenti, hogy a csók maga Indiából eredne.

Emellett pedig a homéroszi eposzokban is jelentős szerepet kapott a csók, mégpedig amikor Priamosz, Trója királya csókolja meg Akhilleusz kezét, hogy fia holttestét visszaadja. De a történelemben számos helyen dokumentálták, kiknél mit jelentett a csók, a perzsáknál, egyiptomiaknál és még az Ószövetségben is.

Igazán a rómaiak különítették el a csók jelentéseit. Más jelentést tulajdonítottak a szájra, arcra és a kézre adott csóknak. Addig pedig, amíg jelentős volt az írástudatlanság a birodalomban, a csók politikai lépések, megegyezések „pecsétjeként” szolgált. A társadalmi státuszukat is onnan lehetett tudni, hol csókolja meg őket valaki.

Viszont ezek után több mint ezer évre eltűnt a romantika és a csók kapcsolata a történelemben, majd az egyik alap szerelmi sztori hozta vissza a csók szerelmi szabadság és boldogság jelentését a köztudatba: a Rómeó és Júlia. A jelentős történet azt is megerősítette az emberekben, hogy sokkal fontosabb az, hogy ne a család adja hozzá a lányát vagy fiát egy idegen emberhez, hanem hagyják meg a szerelmi szabadságukat.

Az évek során pedig teljesen eltérő hagyományokat és szokásokat társítanak a világon a csókhoz.