Mindig arra vágytam, hogy találjak valakit, aki mellett végre elköteleződjek, és fontolóra vehessem a családalapítást. Szeretem a szexet, de a semmitmondó és rövidtávú kapcsolatokból elegem lett. Komoly kapcsolatra vágytam, és benne társra találtam.
Az elején még minden izgalmas volt és új, sokszor kötöttünk ki az ágyban, bár a legfelszabadultabb akkor volt, ha buliból mentünk haza. Nem éreztem úgy, hogy egy lepedőakrobata, de nem érdekelt, mert cserébe nagyon kedves és figyelmes volt velem. Nekem pedig ez sokkal jobban kellett, mint a vad szex.
Sosem volt egy Adonisz, de én szerelmes voltam belé, és vágytam rá. Az évek alatt azonban egyre inkább elengedte magát, szex közben is nehéz volt szinkronban maradnom vele. Egyre ritkábbá váltak az együttlétek, ha mégis volt, akkor nagyon rövid ideig tartott…
Kezdtem én is elengedni magam, mert már nem éreztem annyira kívánatosnak magam. Nem tett erőfeszítéseket értem, nem próbált meghódítani.
Mindezek ellenére jól kijöttünk egymással. Programokat szerveztünk, jókat beszélgettünk és terveztük a közös jövőt. Úgy éreztem, hogy rátaláltam arra a társra, aki mellett biztonságban lehetek önmagam, aki szeret és elfogad. De a bennem rejlő szenvedélyes nő egyre inkább elhalványult, és ez nem hagyott nyugodni…
Számtalanszor próbálkoztam, hogy felélénkítsem a szexuális életünket. Szerepjáték, szexshopos kellékek, bármi újításban benne voltam, de úgy éreztem, mintha árral szemben úsznék, egyedül. Nem ért már hozzám úgy, nem hagyta rajtam hosszan a tekintetét.
Velem van a baj?
Sokszor átfutott a fejemben, hogy talán miattam van. Én vagyok az oka. Jobbnak, szebbnek kéne lennem. Hiába sose volt még problémám ebből az előző kapcsolataimban, mégis magamat okoltam. Elhitette velem, hogy nem vagyok már vonzó. A környezetem sem látott annak. Hogyan is láthatnának, ha úgy érzem, hogy taszító vagyok? Ha pedig a szakítás legkisebb gondolatfoszlánya felsejlett bennem, csak arra tudtam gondolni, hogy ugyan kinek kellenék, ha az a férfi sem kíván, aki szeret engem?
Évek teltek el szex nélkül. Mindig csak reménykedtem, hogy ez változni fog. Akartam, hogy működjön, hogy családunk legyen, hogy teljes legyen a boldogságunk, de szex nélkül ez nem ment. 5 év után be kellett látnom, hogy nem lehet így élni. Bármennyire is fájt, el kellett hagynom, hogy újra megtaláljam azt a szenvedélyes nőt, aki egykor voltam, és aki fel tudja kelteni a férfiak érdeklődését.
Két évbe telt, mire újra rám talált a boldogság. Kívánja azt a nőt, akit újra kihoztam magamból, és végtelenül szeret. Nem is tudom felfogni, hogy voltam képes annyi éven át lemondani a szexről, csak hogy életben tartsak egy kapcsolatot, ami nem volt egészséges. Most úgy érzem, igazán szeretnek és nem kell küzdenem érte, hogy megérintsenek.
Dóra történetét Juhász Adél jegyezte le.
