Mindenhol szól a karácsonyi zene, az emberek készülődnek a nagy napra, ilyenkor egy kicsit mindenki nagylelkű és jószívű, hiszen hamarosan itt a szeretet ünnepe. Nekem ebből már teljesen elegem van!
Persze gyerekként még van egy misztikus, csodás hangulata ennek az ünnepnek, mert ártatlanul hiszünk valamiben, ami csak jó lehet, és boldogságot hoz nekünk. (Meg persze az ajándékok is igazán vonzóak.) De mire eljutunk odáig, hogy ez a csoda beteljesedjen, addig az út szenvedéssel és konfliktusokkal van kikövezve…
Már gyerekként is serényen kellett takarítani és besegíteni a készülődésbe, mivel a Jézuska ott lapult az ablak alatt és figyelt minket. Egyetlen ajándék sem feledteti velem az elrontott sütik utáni kurva anyázást, vagy a veszekedéseket, hogy kihez menjünk hányadikán (annak ellenére, hogy az év többi napján ezek a rokonok nem is léteztek). Ahogy egyre közeledett a szenteste a gyomorgörcsök is úgy szaporodtak, egy rossz mozdulattól már az egész lakás felrobbant a feszültségtől. Amikor végre összeült a család, akkor mindenki hatalmas mosollyal ült asztalhoz, eljátszva, hogy milyen békés és szent ez az este.
Elegem lett a képmutatásból
Felnőttként kinőttem a csodákból, és még jobban látom a csupasz valóságot, ami a karácsonyi időszak beköszöntével arcon csap. Az üzletekben már októberben játszák a karácsonyi dalokat, és telepakolják a polcokat ünnepi cuccokkal. Miért is ne? Jó, ha két hónappal előbb emlékeztetnek az ünnepi stresszre, a reklámokról nem is beszélve, amik eszeveszett vásárlásokra ösztönöznek.
A karácsony egészen mást jelent a felnőttek számára
Az emberek már nem várják ilyenkor a csodát, tudják, hogy azt nekik kell véghezvinni. Ez a teher pedig olyan súllyal rakódik a vállukra, hogy a családdal cipeltetik. Ebben az időszakban mindenki csak kedves, szép és odaadó lehet. Megtelnek a hajléktalanszállón az önkéntesek, és mindenki a legszuperebb ajándékkal próbálja kompenzálni az évet. Az utolsó ünnepélyes harangszó után pedig mindenki leveti az angyalszárnyait, és kedvére panaszkodhat az udvariatlan rokonokról, a megmaradt sütikről és a rengeteg munkáról, amit a készülődéssel töltött.
Az én tökéletes karácsonyom
Ha engem kérdeztek, én nem ilyen karácsonyt szeretnék a családommal ünnepelni. Okés, a ronda rénszarvasos pulcsi még belefér, de csak mert bírom Bridget Jones-t. Azonban én nem fogok hetekig a konyhában robotolni megállás nélkül, miközben magamra erőltetek egy szánalmas mosolyt. Én tényleg élvezni akarom a családommal töltött időt. Nem fogok elmenni Mucsaröcsögére azokhoz a rokonokhoz, akik alig ismernek, csak mert karácsony van. Nem fogom megjátszani magam, hogy ebben az időszakban jobb ember vagyok és megválthatom a világot, helyette igyekszem egész évben szerethető lenni. Azt sem bánom, ha nem tradicionális az ünnep, ha együtt vagyunk, akkor csinálunk új hagyományokat! Felőlem bárki csinálhat, amit csak szeretne, amíg nem akarja velem megetetni azt a felszínes hangulatot, ami általában átjárja ezt az időszakot. Számomra az a tökéletes karácsony, ahol mindenki tiszta szívvel mosolyog az asztalnál, szerettei körében, és ezt nem azért teszik, mert kötelező, hanem azért, mert így érzik jól magukat. Ezek után hogy érzitek, számotokra milyen egy tökéletes karácsony?
