A bácsi kezén nem láttam gyűrűt. A férfiak egy része nem viseli a mindennapok során már, az elején sem. Később meg megszokja az asszony is, hogy csak az ő gyűrűje képviseli a házas státuszt. Nem reklamál, nem akarja feltétlenül férje ujján látni a házasság szimbólumát. Mert a két kezével dolgozó férfit zavarja a karika. Meg jó helyen van az a kis ékszeresdobozban a hálószobában. Az esküvői kép alatti komód tetején.
Néha megtartják a sírig a karikát, de sokszor az unokának lesz belőle keresztelőre fülbevaló, vagy az unoka viseli majd a megkímélt gyűrűt. Újabb esküvőt szentesít. Lehet egy egész életre, ahogy az öreg párnak is, akik számára minden bizonnyal TERMÉSZETES életesemény volt az esküvő, a lakodalom, anélkül nem is kezdték volna el a közös életet.
De mi a helyzet ma?
Kell az esküvő? Többet ad? Tovább tart? Mást üzen, mint az egymás mellett élés? Jobban egybetart? Kell a gyűrű az ujjakra, az aláírás, a fogadalom? Kell, hogy násznép (tanúk) előtt jelentsék ki a holtomiglant?
Megoszlanak a vélemények e témában és bár 10–20 évig úgy tűnt, leáldozóban van a házasság intézménye, egyre több fiatal (is) képviseli azt, hogy nem elég a Facebook kapcsolati státusz, a békés egymás mellett élés, az összetartozás puszta élménye. Házasságot szeretne. Jellemzően a nők, még mindig.
Tabu, mert csak szégyenlősen szabad vágyakozni, nem?
Interjúalanyaink név nélkül beszéltek a témáról, talán azért, mert egy nőnek (NEM mindenkinek) a házasságot áhítani, házasság után sóvárogni egyszerre lehet természetes igény és tolakodó akarás az erősebb nem felé. Álmodozni szabad róla, de egyébként hagyni kell, hogy a férfi szívében szülessen meg az elhatározás, különben kapaszkodásnak tűnhet a dolog.
Kesze-kusza, nem őszinte, maszatolós ez a dolog is, mint annyi más a párkapcsolatok területén. Mert épp a legfontosabb dolgokat nem mondjuk ki, arról hallgatunk, ami a lényeg és elfedjük álmainkat, igényeinket, még ösztöneinket is egy újabb utazással, túrával, vagy megnézünk egy újabb filmet közösen. Veszünk egy magas sarkú csizmát. DE nem beszélünk házasságról, szexről, párkapcsolati dominanciáról. Nem beszélünk egyenlőtlenségről, azonos esélyekről, munkamegosztásról, eltérő nevelésről, az anyósról. Tabutémák fészkelnek kapcsolatainkban, és lehet, ideje lenne egy nagytakarításnak.
Olvassátok tovább a cikket!
