A Halak elképesztő fantáziával és képzelőerővel vannak megáldva, mégis gyakran rejtik el érzelmeiket a világ elől. Érző, gondoskodó lények, akiknek aranyból van a szívük, mégis hamar saját érzelmeik csapdájába tudnak esni. Idejük nagy részében saját gondolataik közt időznek, örök álmodozók.
Ugyan imádják a szerelmet és szeretnek szeretve lenni, mégis sajnos az az igazság, hogy egyedül funkcionálnak csak igazán. Mert ugyan nem szeretnék kirekeszteni magukat a társadalomból, de gyakran magukon kívül másokra egyszerűen nincs sem idejük, sem energiájuk. Imádnak egyedül lenni, töltődni lelkileg és mentálisan, hogy aztán vissza tudjanak térni a világba és el tudják azt viselni. Sose kérjük számon a Halakon az egyedül töltött időt, s ne is sajnáljuk tőlük.
Olvassátok tovább a cikket ITT!
