Évente kétszer a Facebook-falamon beindul a ruhás stipistopi. Olyankor tudom, hogy hamarosan Lakásbutik lesz. A hat éve működő pop-up használt- és dizájnerruha vásárt három barátnő szervezi. Azokat célozták meg, akik válogatott használt ruhát szeretnének vásárolni, és igazi butikélményre vágynak próbafülkével, finom fröccsel, és jó hangulattal.
Aki 2015 őszén egy kis időt is eltöltött a Facebookon, egy pillanat alatt megismerte az akkor már három éves Lakásbutikot. Az októberi vásár híre akkorát szólt, hogy több ezer ember jelölte vissza az eseményt. Nagy online magazinok próbálták megfejteni, miért lett egyik pillanatról a másikra annyira menő használt ruhát vásárolni. Vajon mi a három szervező lány titka? Juhász Zsófi, Heuthaler Orsi és Dobozy Rózsa azóta sem jöttek rá arra, miért futott akkorát a három évvel ezelőtti vásár. Előtte is lelkesen szerveztek és most, három évvel később is így tesznek.
Mi az a Lakásbutik?
Mitől több, mint egy garázsvásár? Mitől más, mint egy turi? Miért ad más hangulatot, mint egy gardóbvásár? „Mert valójában egyik sem. Ezeknél mindig magasabbra pozícionáltuk azt, amit kitaláltunk. Nincs bajunk az előbbiekkel, mi is vásároltunk már mindenhol, de itt tényleg a butikélményt szeretnénk erősíteni. Nálunk van érkezéskor fröccs vagy limonádé welcome drinkként, van próbafülke. Más a vásárlói élmény is: egy helyen kell fizetni, nem kell az árusokkal beszélgetnie annak, aki nem szeretne.
Úgy alakítottuk ki, hogy vásárlóként neked minél egyszerűbb legyen vásárolni. Egy helyen vannak a cipők, egy helyen az 1000 forint alatti ruhák. Külön válogattuk a nagy, a kicsi és az M-L méreteket. Szerintem sok introvertált emberben van egyfajta gát. Bár szívesen vásárolna használt ruhát, nem szeretne odamenni az árushoz kérdezősködni, kellemetlennek érzi visszaadni a ruhát, ha nem tetszik neki. Ezt a stresszfaktort szerettük volna kiiktatni” – magyarázza Zsófi. Az interjút két héttel a vásár előtt vettük fel, a lányok ilyenkor már javában benne vannak a szervezésben. Teljes állás mellett napi 1-2 óra plusz munkát jelent ez nekik, mégis imádják.
Ikonikus darabok, nem kellenek senkinek
„Órákat tudunk mesélni a különböző ikonikus ruhadarabokról, amelyeket évekig nem sikerült eladni, de amikor mégis, akkor népünnepély tört ki. Ott van például a rendszeresen visszatérő ‘Siófok’, ami egy pink, hegyes orrú, magas sarkú cipő volt. Na, arról soha nem gondoltuk volna, hogy valaha eladjuk. És mégis!” – mesélik, majd jönnek az újabb sztorik az eladhatatlannak hitt ruhákról.
Volt vintage Oscar de la Renta szoknya, ami végül 500 forintért talált gazdára, egy Nanushka nadrág, amit évekig nem lehetet eladni.
Az interjú folytatását ide kattintva olvashatjátok >>>
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
