Hazánkban ma már természetes, hogy a kisgyermekes anyukák a gyerekek első éveiben szülési szabadságra mennek, és azok a szülők, akik az első egy-két év után már újra munkába állnak, bölcsődébe viszik gyermeküket. Az elmúlt évszázadokban azonban sokkal nehezebb volt az édesanyák helyzete.
Tudtátok, hogy a világ első bölcsődéjét 1844-ben alapították meg Párizsban? Na és azt, hogy Magyarországon csak 1852-ben nyitotta meg kapuit az első kisgyermeknevelő intézmény?
Az édesanyáknak bizony nem volt könnyű dolga a 19. század közepe előtti időkben. A többgenerációs családoknál a legtöbb esetben a nagyszülők, dédszülők vigyáztak a kicsikre, amíg az anyuka dolgozott. Sok nőnek ugyanis a megélhetés miatt minél előbb vissza kellett állnia a munkába, és ahol nem volt nagymama vagy dédimama, ott bizony sokszor magára maradt otthon a még kúszó-mászó kisgyerek. Aki tehette, magával vitte gyermekét a munkahelyére, de persze ez sem volt éppen jó megoldás.
Egy gyár vagy egy konyha veszélyes terep a picik számára.
Így hát hatalmas előrelépést jelentett az első magyar bölcsőde megalakulása Pesten. A kezdetben egyházi támogatással működő intézmények később jótékony támogatókra találtak. Hazánkban például gróf Andrássy Gyuláné, báró Eötvös Józsefné és Erzsébet királyné védnöksége alatt is működött bölcsőde. Az 1900-as évekre már több tucat hasonló intézmény várta a gyerekeket és a bölcsődék száma fokozatosan növekedett.
Az első bölcsőde alapítása óta eltelt 166 év számtalan változást hozott. Napjainkban sem könnyű a kisgyermekes anyák élete, viszont szinte egész évben, a néhány hetes nyári szünetet leszámítva, működnek a bölcsődék, és a nagyszülőkön túl a bébiszitterek is nagy segítséget nyújtanak a dolgozó anyáknak.
„Bőgtem a folyosón, az épület előtt és otthon” – segítség, oviba megy a gyerekem!
Itt a szeptember és bizony sokaknak eljött a kötelezően elkezdett óvoda ideje. Ha a kicsi már járt bölcsibe, a helyzet mindenkinek egyszerűbb, de persze a sok változás miatt akkor is elég nehéz. Ha pedig az elmúlt három évet az anya és a gyerek együtt töltötték, akkor bizony sokszor igaz: az egyik kint sír, a másik bent. Persze az is gyakori, hogy a gyerek egyáltalán nem sír, csak anya (titokban). Erről a lelkileg sokaknak megterhelő időszakról beszélgettünk anyákkal, hogy segítsünk más anyáknak >>>
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
