Amint előkerülnek a rövid ruhák, úgy indul be a zsigeri rosszindulat: mintha azok, akik nem rendelkeznek tökéletes bikinitesttel (bár egyébként minden test bikinitest, ami épp bikiniben van) nem is létezhetnének nyáron, pláne nem rövidnadrágban. Pedig mindenkinek joga van ahhoz, hogy úgy öltözködjön, ahogy ő szeretne. De akkor miért ekkora probléma ez még mindig?
„Úristen, ilyen lábbakkal hogy veheti fel ezt a nadrágot?” vagy „Ezt a narancsbőrt minek mutogatja valaki?!” esetleg „Ilyen testhez ilyen ruhát felvenni egyszerűen ízléstelen!”
Most, hogy itt a nyár, a fenti mondatok egyre sűrűbben hangzanak el. A népharag elsősorban a túlsúlyosakat érinti, de senki nincs biztonságban: legyen az ember túl magas, alacsony, fehér, narancsbőrös, szőrös vagy striás. Pedig a nagy helyzet az, hogy
Szóval a testszégyenítés idén nyáron is virágzik és nem úgy tűnik, mint amiről nem akarnánk lemodani. Pedig a legtöbb ember nem azért öltözik nyáron rövid ruhákba, mert imádja magát mutogatni hanem mert a legtöbb bolt nyári kollekciója alapból a minél kevesebb, annál jobb-elvét követi. De van még egy ennél is banálisabb ok:
a legtöbb embernek nyáron melege van.
Nyilván senki nem szeretne a negyven fokban hosszú nadrágban és kis kabátban mászkálni, csak mert van rajta felesleg. De még az is lehet, hogy a beszólásra kipécézett ember épp most esett át egy nagy változáson: leadott pár kilót és újból belefér a pár évvel ezelőtti nyári ruhájába. Vagy éppen csak úgy döntött, végre elfogadja magát úgy, ahogy van.
A legegyszerűbb szabály az: soha ne mondj olyat egy ismeretlenre, amit a legközelebbi barátodra mondanál! Ha pedig te érzed úgy, hogy nem mersz felvenni valamit, mert félsz az emberek véleményétől, gondolj arra:
mindenki azt visel, amit akar – akinek meg ezzel problémája van, annak önmagával van problémája.
