Az alterság elterjedéséért elsősorban a 2007 környékén átalakuló Petőfi rádiót lehet hibáztatni. Amíg korábban a kispálosok másolt kazikon meg az iskolai szünetekben elvonulva a discmanjükön hallgatták, hogy autók a tenger felé, addig abban a bizonyos évben megváltozott.

Tizennégy évesek kezdtek el tömegekben a ZP-be járni hétköznaponként, az egyetemi parkban nagyiparban ment a piázgatás, a környéken gombamód elszaporodtak a helyek, ahol kiadták az akciós vodkát minden jöttment kiskorúnak.

Alterosnak lenni 2009-ben nem csak annyit jelentett, hogy 30y-számokkal volt megtelve a kihajthatós telefonjaink memóriája. Az alterosság egy életérzés volt, a Tisza cipőn át az újból fénykorát érő Converse-ig, a vászonszatyortól a csuklónkra rárohadt PaFe-karszalagig benne volt minden. 

Aztán, mint mindennek, ennek is (inkább előbb, mint utóbb) vége szakadt, amiért egyébként szintén az átalakuló Petőfi rádió okolható. Bár még a mai napig nyomatják hellyel-közzel az alternatív zenéket, ezek már közel sem azok, mint a fénykorban. De mik is voltak ezek?

Beck Zoli irritáló kecskehangja ide vagy oda, a 30y a mai napig állócsillag az alterzenék világában. És hogy miről is szól pontosan a szám? Gondolom mindenkinek másról, de olyan szöveggel, amiben benne van, hogy über ich, nem csoda, hogy minden önjelölt filozófus magára talált.

Bár nem volt olyan jó, mint a Tartós béke vagy a Teszkó, mégis a Szalai Évát ismerték a legtöbben, ami egyébként a legkevésbé kaukázusos zene (szóval ál-alteresek is hallgathatták nyugodtan). Amúgy ez volt az együttes első és utolsó nagy dobása, 2008-ban feloszlottak, azóta jött több KHJ-projekt a Kafkaztól kezdve a K2-ig és a Kaukázus-összeállásig, de ez már sosem lesz ugyanaz, mint régen.

Ez kicsit kilóg a listáról, mert én személy szerint szívből utáltam a Vad Fruttikat mindig is, valamiért mégis imádták azt énekelni a tinilányok, hogy "szóljál már anyunak, dobjon le szotyira pénzt". Ők egyébként még mindig elég sikeresnek számítanak valamiért.

Honnan ismerhető fel, hogy valaki divatkispálos? Onnan, hogy csak a Ha az életbent és a Csillag vagy fecskét ismeri. Egy vérbeli rajongó ezeket a számokat megveti, koncerten csak csöndben hallgatja, ezzel bizonyítva, hogy ő nem olyan, mint a többiek. Bezzeg, ha jön a Húsrágó, hídverő vagy a Zsákmányállat! Egy igazi rajongó még az olyan borzalmakat is elviseli, mint a Gyónás.

Ami a Kaukázusnak a Szalai Éva, az Péterfy Borinak a Hajolj bele a hajamba – de aki csak emiatt fizette ki a száz forintos belépőt a ZP-be, csalódnia kellett. A Szembogárt viszont mindenki imádta, akinek törték már össze a szívét alteros fiúk.

Akik később születtek, azoknak már sajnos csak ez a Kispál-utánzat jutott, olyan zenékkel például, mint a Van-e szándék. Gyanús, hogy a szövegben szerepel a ZP és a West Balkán is, amik nem sokkal ezután bezártak.