Április 1. – bolondok napja. Ilyenkor szokás tréfálkozni, átverni az ismerőseinket. Ez teljesen rendben van, ha olyannal viccelünk, ami nem ízléstelen, nem alázunk meg vele másokat, nem sértő, és nem utolsó sorban az sem árt, ha tényleg tréfásra, viccesre (értsd: sokan nevetnek rajta) sikerül az átverés. Szerintem a „babát várok” sztori nem ilyen.
A „babát várok poén” egyébként nem kifejezetten a bolondok napjához köthető, az én hírfolyamom már jó pár hónapja tele van olyan megtévesztő ultrahangfotókkal, amelyek azt sejtetik, hogy az illető várandós. (Ez április elsején megsokszorozódott…)
Az, hogy a posztoló valójában nem vár babát, és hogy ez csak egy nagyon ostoba és buta poén unaloműzés, lájkvadászat, figyelemfelkeltés a posztszöveg utolsó sorából derül ki, vagy ha jobban megnézzük az „ultrahangfotót”.
Most komolyan, tényleg ez ennyire humoros?
Bocsánat, akkor nekem nincs humorérzékem.
Rossz érzést kelt bennem, ha valaki ezzel humorizál. Egészséges nő vagyok, de a legelső, ami eszembe jut, hogy vajon hány pár vágyik gyermekáldásra, de nem jön össze nekik, hogy hány nő szíve szorul össze ezt a gusztustalan poént látva.
Vagy, hogy ne menjek ennyire messzire…
Nem kell ennyire együttérzőnek sem lenni, hogy az ember tudja, ilyennel nem tréfál, mert… mert nem és kész. Elmagyarázni a normális viselkedést nagyjából lehetetlen, még ha számtalanszor probáltam is meg. Az én véleméynem szerint ez nem lehet poén tárgya. (Sajnos sokan nem osztják ezt.)
Ti, akik ezt a posztot osztogatjátok, posztolgatjátok nem szeretnétek egyszer majd gyermeket? Nem féltek, nem vagytok babonások?
Pedig azt gondolnám, mert általában ti osztjátok meg elsőnek a „szerencsehozó lóhere csillámos” fotóját. Bocsi!
Édeset vagy sósat kívántok a várandósság alatt? – babaváró, kajás babonák nyomába eredtünk
A babavárás mindig is a legizgalmasabb időszakok egyike egy nő és az egész család életében. A legfontosabb az egészség, és bár ma már viszonylag korán és biztosan megmondható, hogy kislány vagy kisfiú lesz a bébi, régen bizony csak találgatták, babonákkal jósolták meg az érkező jövevény nemét.
A cikk folytatása ITT jön!
Egyébként biztosan nagyon fog örülni majd a gyereketek, ha felnő és meglátja ezt a posztot, mert abban biztosak lehettek, hogy elő fogja keríteni, mit csinált anya anno a Facebookon.
Arról nem is beszélve, hogy számtalan kommentet olvastam – főleg a Facebookon kevésbé jártas felhasználóktól –, akik szívből, örömmel gratuláltak, majd jött a magyarázat, hogy ez valójában csak „poén”.
Kérlek gondoljátok ezt át!
Lehet elsőre jó poénnak tűnik, és azt gondoljátok, hogy menő, és az ismerőseitek röhögőgörcsöt kapnak, de higgyétek el, a jóérzésű ember szemforgatva görget tovább, és meglesz a véleménye.
Szóval, kérlek ne!
Köszi,
mcsi
