Lassan két hete vagyunk benne egy nagyon különös időszakban. Ezt ma kaptam egy ügyfelemtől és még több ehhez hasonlót:

“Reni, az hogy lehet, hogy rám egyik zodiákus jegy sem hat napi szinten, de ez a nyomorult Halak, ezzel a szétfolyó, álmodozó, idealizáló hatásával minden áldott nap. Évek, sőt évtizedek óta. Ilyenkor szeretnék feloldódni valami nagy vízben, rosszabb esetben lesüllyedni, eltűnni. Tök durva, és konkrétan ilyenkor többet szoktam nézni a vizet, Dunát, stb. Lehet, hogy ez tél végi kifáradás is, nem tudom, de érdekes…” (Szűz aszcendens-Halak desszendens, Halak Mars)

A Halak a zodiákus utolsó jegye… befejez és eltűnik. Ő birtokolja ezt az időminőséget, és bizony most bennünk is felszínre hozza ezeket a minőségeket.

A kapaszkodók, megerősítések hiánya óriási frusztrációkat tud okozni, és elégedetlenséget. A mostani időszak keményen próbára teszi a hitünket, és megkérdőjelez sok mindent a realitások terén. Régi sebek “úsznak” felszínre, amelyek nem gyógyultak még be. Elengedni most gyógyulás és az új kezdetek fele visz.

Forrás:

iStock

A Halak megfoghatatlansága beborítja a hétköznapokat. Kapcsolódni nehéz, vagy inkább azt mondanám, máshogy kell. Megragadni, megfogni, birtokolni semmit sem célszerű, mert könnyen kicsúszik a kezünk közül – mint a Halak és aztán megint frusztráltak vagy csalódottak leszünk. Miért? Mert nem azt kapod, amit szeretnél, főként, ha a sajátodnak akarod érezni, mert reménytelenül vágyódsz utána.

A mostani időszak tapasztalásai régi sebeket nyitogathatnak, olyanokat, amelyeknek köze volt valamilyen veszteséghez, olyanhoz, amire vágytunk, de nem kaptuk meg. Lehet az figyelem, szeretet, biztonság, bizalom, elismerés, stb. A támogató háttér hiánya miatt sokan nem találják most a helyüket. Elveszettek, vergődnek, mint a partra vetett hal, aki már annyira szeretne lubickolni, feloldódni valami nálánál sokkal nagyobb egészben, és érezni az egységet az összetartozást.

A folytatást ide kattintva olvashatjátok tovább a blogomon!